Mindannyiunk életében vannak olyan filmek, melyekért gyermekként (vagy fiatal felnőttként) rajongtunk és így napjainkban is elfogultan értékelünk. Akik például a 80-as és 90-es években voltak kamaszok (mint jómagam is) sajátos elfogultsággal viszonyulnak bizonyos "B" kategóriás mozikhoz, például egyes Stallone, Svarci vagy Van Damme filmekhez. Bár ezek többsége valóban csak azért tűnik ma igazán jónak, mert személyes élmények fűznek hozzájuk (és objektíven vizsgálva bizony nem állják a versenyt az igazán értékes, kiforrott produkciókkal), azért akad köztük olyan is, mely a "B" kategória dacára igenis élvezetes, szórakoztató (25-30 év után újranézve is). Ide sorolom Sylvester Stallone 1989-es börtön-moziját, A bosszú börtönében -t is.

Az eredeti címén "Lock Up" (bezárva) John Flynn rendezésében egy olyan sztorit mesél el, melyben egyértelmű a jók és rosszak tábora, egyértelmű, hogy kinek kell szurkolnunk és egyértelmű az is, hogy az igazságnak győzedelmeskednie kell a film végére. Nem szükséges agyalnunk, gondolkodnunk, talányokat megfejtenünk, összetett jellemeken filozofálnunk vagy mély emberi érzéseken elmélkednünk, elegendő csupán ellazulnunk  100 perc erejéig és agysejtjeinket pihentetve és hátradőlve végignéznünk egy egyszerű sztorit, látványos akciójelenetekkel. 

A főhős egy olasz származású, hétköznapi, külvárosi fickó, Frank Leone (Sylvester Stallone) aki fiatalon úgy kerüli el a bűnözővé válás rögös útját, hogy egy idős autószerelő maga mellé veszi segédnek. Amikor azonban az öreget váratlanul megtámadják (rossz-arcú idegenek), Leone közbelép és brutálisan összeveri az alvilági fickókat. Büntetése több évnyi börtön, mégpedig súlyos testi sértésért. Amíg a sitten ül, az idős szerelő mégis haldokolni kezd (ágyban párnák közt), viszont Leonét még fegyveres kísérettel sem engedi ki hozzá, a szívtelen börtönigazgató Drumgoole (Donald Sutherland). Mivel Leone mindenképp szeretne elbúcsúzni az apjaként tisztelt öregtől, megszökik a börtönből. Mikor elkapják, újabb évekre ítélik, az igazgatót pedig elmarasztalják, sőt karrierje is megreked, mivel az ország egyik legrosszabb börtönébe helyezik vezetőnek. 

A folytatás könnyen kitalálható: Drumgoole bosszút akar állni Leonén, így elintézi, hogy az ő börtönébe kerüljön utolsó fél évének letöltésére. Az áthelyezést követően Leone élete pokollá válik: az őrök - főleg Manly (Jordan Lund) és Wiley (John Lilla) - állandóan szívatják (természetesen az igazgató utasítására) és az egyik rab, Chink Weber (Sonny Landham) mindent megtesz azért, hogy provokálja és elérje a büntetése meghosszabbítását. Leone azonban állja a sarat: még akkor sem öli meg Chinket, amikor az meggyilkolja egyik barátját és az igazgató utasítására szétveri a börtön-műhelyben javítgatott autójukat. Közben az elítéltek és az börtönőrök közt is akadnak olyanok, akik látva mi történik, Leone mellé állnak. Kialakul egy kis csapat Leone körül, akik összetartva segítik egymást a bajban is: tagja Felhő (Frank McRae) a két méteres, 200 kilós szerelő és Dallas (Tom Sizemore) az ügyeskedő nagydumás. Az őrök közt a fiatal Braden (William Allen Young) és az őrparancsnok Meissner (John Amos) szimpatizálnak Leonéval és nézik rossz szemmel Drumgoole aljaskodásait.

A film egyik ikonikus jelenetében amerikai focit játszanak az elítéltek a börtönudvaron (iszonyatos nagy sárban) és Chink kérésére beveszik Leonét is. A játék azonban ekkor brutális leckéztetésbe vált át: Chink és emberei a játék közben (és annak ürügyén) kőkeményen ütik-vágját Leonét. Bár beszáll a játékba a kétmázsás Felhő is, a mérkőzés végére Leone csak vánszorogva képes visszatérni cellájába. 

A cérna akkor szakad el Leonénál, amikor Drumgool parancsára egy frissen odahelyezett őr, rabnak beöltözve azt mondja neki, hogy hamarosan kiszabadul és arra van megbízása, hogy megerőszakolja barátnőjét. Leone bevadul  a hírre és eldönti: lesz, ami lesz megszökik és megmenti kedvesét. A film innentől pörgős akciófilmmé változik: láthatjuk Leone szökését, majd a végső csattanót, ami meglepi a nézőt. 

A Bosszú börtönében egy élvezetes, tipikusan 80-as, 90-es éveket idéző akció-thriller, mely Stallone rengeteg filmje közt a kevésbé ismertek közé tartozik, sajnos méltánytalanul alábecsülve. Kapunk ugyanis egy lendületes cselekményt, egy jól kitalált, de egyszerű történetet, egy börtön-helyszínt, (mely egyébként önmagában érdekessé teszi a sztorit) és rengeteg ütős verekedési jelenetet, amihez bónuszként társul több mondanivaló is. Az egyik, hogy fontosak a barátok, főleg a bajban és hogy minden helyzetből lehet kiutat találni. A másik tanulság pedig, hogy a kitartás, a lelkierő mindennél fontosabbak, ha életünk egy reménytelennek tűnő szakaszába lép. Ahogyan a filmben elhangzik: "... a testemet itt tudják tartani, de a leklem ott van, ahol én akarom". Emlékszem annak idején 16-17 évesen láttam először a Lock Up -ot és nagy hatással volt rám ez a pozitivizmus, ami miatt később is többször újranéztem. 

A Bosszú börtönében nem tartozik a filmek élvonalához, mégis alábecsült és alulértékelt alkotás. Ha még nem láttad és szereted a Stallone filmeket, a börtönös sztorikat, a nagy bunyókat illetve a jó sztorikat, bátran ajánlom számodra. Ha pedig láttad, vedd elő újra és meg fogsz lepődni azon, hogy sok év után is élvezetesnek fogod találni. Értékelésem: 80%. 

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

2019.01.10.(22:04)