Pillangó története újradolgozva (2017)

Henri Charriére - a férfi, aki 14 évet töltött a franciák dél-amerikai börtöneiben - különleges bestsellerrel lepte meg a világot 1969-ben, amikor megjelent hosszú rabságának eseményeiről szóló, tehát valós történetet feldolgozó könyve. A sztori 1973-ban még nagyobb figyelmet kapott, amikor elkészült a könyv filmes változata is, mégpedig Steve McQueen és Dustin Hoffman főszereplésével. Franklin J. Schaffner rendezése a legjobb börtönös filmek egyike lett, melyet 2017-ben Papillon címen Michael Noer dolgozott újra, Charlie Hunnam (Tűzgyűrű, Arthur király -  A kard legendája) és Rami Malek (Bohém rapszódia) főszereplésével. Posztunk ennek a legújabb változatnak az elemzésére vállalkozik. Előbb azonban pár szót a központ karakter valódi személyiségéről.

pillango2.jpg

Henri Charriére az 1920-as évek párizsi alvilágának egyik közismert alakja volt, akinek nevéhez számtalan bűncselekmény kapcsolódott. Becenevét egy tetoválásáról kapta, mely a szegycsontja felett díszlett és egy kiterjesztett szárnyú pillangót ábrázolt. Törvényen kívül élt ugyan, de soha nem ölt. Aztán 1930-ban mégis gyilkossággal vádolta meg a francia főváros bírósága, mondván ő a felelős egy helyi strici haláláért. Mivel ártatlanságát nem sikerült bizonyítania, így pere végén, 1931 október 26-án (alig 25 évesen) életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Büntetésének végrehajtására Francia Guyana dél-amerikai partjait jelölték ki, vagyis a 30-as évek legkeményebb, trópusi fegyenctelepeit. A fiatalsága virágában lévő férfinek a reménytelennel kellett szembenéznie. Voltak ugyan barátai a fegyenctelepen -- mint Louis Dega -- többségében mégis egyedül volt kénytelen megküzdeni a reményvesztettséggel és a kegyetlen körülményekkel (büntetései alkalmával pedig a magánnyal).

pillango4.jpg

Az igazi Pillangó és barátja, az igazi Louis Dega

Ám Pillangó soha nem adta fel: 8 (azaz nyolc) alkalommal kísérelt meg szökést, mely végül 14 évnyi rabság után, 1945-ben sikerült is neki. Megszökött az Ördög-szigetről és új életet kezdett: letelepedett Caracasban (Venezuelában), éttermet nyitott és megnősült. Élete utolsó éveiben visszatért Franciaországba (1967-ben, már 60 évesen), ahol törvényesen rehabilitálták és ahol könyve megjelenését intézte. Megírta a sztori folytatását is (címe: Banco), majd 1973 július 29-én, 66 évesen elhunyt el torokrákban. (A könyvében megírt történet sok kritikát kapott, akadtak, akik kétségbe vonták a jelenetek egy részének valós tartalmát is. A sztori mégis világhírűvé tette Charriére -t.)

pillango3.jpg

A 2017-es film, miként az 1973-as legelső feldolgozás is, Henri Charriére rabságának 14 évét mutatja be. A "tálalás" realisztikus, életszerű és izgalmas, a Charlie Hunnam - Rami Malek páros pedig hitelesen alakítja Pillangó és Louis Dega karaktereit. Az alkotás több módon is értékelhető: önmagában véve, vagy a 73-as verzióhoz hasonlítva, illetve a könyvhöz mérve. Nos, nézzük először, hogy a Papillon című film Henri Charriére saját leírásához képest mennyire valósághű.

Az első, ami szembeötlő különbség, hogy jó néhány esemény kimaradt a filmből. Pillangó legelső nagy szökéséből, mely Kolumbiába juttatta el (2500 km távolságba, 1933-1934 -ben) kimaradt például a leprások segítségnyújtása. A esőerdő egyik félreeső helyére elbujdosó kis csapat közreműködése pedig igenis fontos volt a "télak" szempontjából. Hasonlóképp hiányos a kolumbiai "kaland" folytatása is, elsősorban az indiánok közt eltöltött idő. A tengerparton élő, gyöngyhalászattal foglalkozó törzs tagjai közt Charriére kerek 7 hónapot tölt el, mely idő alatt két indián nővel él együtt (és mindkettejüket el is veszi az indiánok szokása szerint). A filmben úgy van megjelenítve az egész, hogy csak egyetlen napot él a törzzsel és az apácák máris elárulják tartózkodási helyét. Ez sem egészen így volt: Pillangó önszántából hagyta ott az indiánokat (legalábbis saját elbeszélése szerint) és menekülése során egy számára menedéket adó zárda egyik apácája árulja el. Ugyancsak hiányos a Francia Guyanába való visszahurcolását követő időszak megjelenítése: például a második szigorított büntetése (a csendzárkában) a Szent József szigeten, mely távolról sem tartott 5 évig, csupán 19 hónapig, mivel büntetése alatt -- amikor már a rabok kimehettek napi egy órára a tengerpartra -- kimenti a tengerből az egyik őr kislányát. Erről egy szó sem esik a filmben.

Problémásak a mellékszereplők sorsának bemutatásai is: Dega, Clousiot, Maturette, Sylvain, akik társai a szökésekben, nem egészen úgy végezték, ahogyan a filmben látjuk. Például végső szökése az Ördög-szigetről nem egyedül, hanem Sylvainnel történt, aki a kókuszdiókkal megtömött zsákjáról túl hamar lépett le és így elnyelte a parti mocsár.

pillango5.jpg

Bébert Celier alakja is (aki az 1973-as filmből kimaradt) kicsit túlexponált: a valóságban nem vett részt a második nagy szökésben a Király-szigetről (ami egyébként tutajjal és nem csónakkal történt 1937 elején), hanem csupán beárulta az őröknél, hogy Pillangó és Matthieu szökést terveznek. Így lebuknak és ezért kap Pillangó másodszor is szigorított büntetést (a csendzárkában), mégpedig 8 évet, amiből 19 hónapot tölt le (ahogya fentebb írtam). Ám még büntetése megkezdése előtt Pillangó leszúrja Celiert az árulásáért. (A gyilkossághoz semmi köze Dega -nak.) A Celiert alakító Roland Møller egyébként jól hozza a figurát, nyilván arról nem tehet, hogy a script megmásította a valódi Celier szerepét.

Ha túllépünk a könyv és a 2017-es film különbségein és a Papillont a Steve McQueen filmmel vetjük inkább össze, érdekes dolgot vehetünk észre: Noer gyakorlatilag újraforgatta az 1973-as részt. A megjelenítések, helyszínek, sőt még a gesztusok is hasonlóak. Bár jelentős eltérés, hogy az új epizód cselekménye korábbról indul: megismerhetjük Pillangó életstílusát a letartóztatása előtti Párizsban (bűnöző, vagány, féktelen életmódját), feleségét (Eve Hewson alakításában) és a film legvégén is tovább vele maradunk, hiszen látjuk még idősen is, amint leadja története kéziratát kiadójának. Ugyanakkor feltűnő, hogy Noer szinte semmi újat, eredetit vagy különlegeset nem tett filmjébe és az egész inkább az 1973-as verzió újramásolása.

Ami pozitívum, az a két főszereplő: Charlie Hunnam és Rami Malek játéka. Elsősorban Hunnamnál vehető észre, hogy mennyire hasonlít külsőre az igazi Pillangóra (a fiatal Henri Charriére -re) és mennyire közel áll egymáshoz teljes habitusuk is. Nyilván Hunnam kigyúrtabb, de szikársága és vonásai közelebb állnak az igazi Pillangóhoz, mint Steve McQueen megjelenése. Hunnam alakítása és kisugárzása is nagyon rendben van: egyedül ott támad némi hiányérzetünk, amikor Pillangó "megzuhan", bár ezen a  téren McQueen sem nyújtott éppen túl sokat.

A Papillon című feldolgozás érezhetően nem arra fókuszál, hogy minden eseményt megmutasson, ami 1931 és 1945 közt megtörtént az igazi pillangóval (rabsága alatt), hanem sokkal inkább küzdelmeinek érzékeltetésére. Ugyanakkor pont ezen a téren sok a hiányossága is: nem pótolja például az 1973-as film mulasztását arról, hogy mi zajlik Pillangó fejében, hogyan tudja ép ésszel túlélni a kétszer két évnyi csendzárkát (mely kétségtelenül 14 éves rabságának legbrutálisabb része). A könyv nyilván -- sajátos eszköztára révén -- érzékletes bemutatással szolgál erről, de azért filmes keretek közt is lett volna lehetőség a dolog bemutatására.

pillango6.jpg

A Papillon egy izgalmas kalandfilm, mely jól érzékelteti két ember hosszú és kiszolgáltatott rabságát, illetve szenvedéseit Dél-Amerika francia tulajdonba lévő fegyenc-telepein (a 30-as években), miközben bemutatja, hogy nem tudják őket megtörni és mindvégig a szabadulásvágy köti le őket. Ugyanakkor a 2017-es Papillon nem sokat tud hozzátenni az 1973-as Steve McQueen filmhez, ha a két alkotás közt minőségi sorrendet állítunk fel, akkor a 46 évvel ezelőtti változat nyer.

A Papillont mégis csak ajánlani tudjuk mindazoknak, akik még nem látták a legelső verziót, vagy látták, de nyitottak egy másik -- alapjaiban nem sok újat nyújtó -- második változat megtekintésére. Értékelésünk a Rotten Tomatoes és az IMDb pontszáma között van (előbbi 51, utóbbi pedig 71 százalékos), nálunk a film 65% -ot ér!

65_filmelemzo.jpg

Részletesebben a 4 legfőbb szempont alapján: alaptörténet: 80%, rendezés: 55%, szereplők: 70%, látvány: 60%, öszesítve: 65%

A film MAFAB adatlapja

Facebook csoportunk

filmelemzo_logo_uj.jpg

2019.05.18.(14:00)