Filmelemző író

2019.jan.19.
Írta: Filmelemző. Szólj hozzá!

Madarak a dobozban - Bird Box (2018)

A 2018-as Hang nélkül (A Quiet Place) bemutatója óta várok hasonló jellegű filmet Hollywoodtól, így amikor először hallottam a Netflix új siker-reménységéről, a Bird Boxról, várakozásaim az egekbe szöktek. Valahogy olyasmire számítottam, mint John Krasinski sztorija, azzal a különbséggel, hogy itt a titokzatos idegen lények (melyek mindkét esetben a Földet támadják meg) nem a hangra, hanem a nyitott szemre vadulnak be és kezdenek el öngyilkosságra kényszeríteni bárkit. Bevallom azért voltak fenntartásaim is, mert az előzetes infókból (trailer) egyértelműen lejött számomra, hogy ebben a filmben a támadók akkor is ölnek (közvetve), ha nem RÁJUK nézünk, hanem pusztán nyitva marad a közelükben a szemünk. (Sőt, igazából nem is kell  a közelükben lennünk, elég, ha a szabadban tartózkodunk.) Valljuk meg, ez így azért kicsit meredek és jócskán leviszi azt a bizonyos bennünk működő a hihetőségi értéket (realitás iránti vágyat). Mert miért is lenne hiteles, logikus, elfogadható, egy olyan idegen életforma, mely úgy öli meg áldozatait, hogy ha azoknak nyitva marad a szemük, akkor öngyilkosságba hajszolja őket? Hogyan, mivel, miként is tenné ezt? Sugárzás esetleg valamiféle szemen át felszívódó légköri anyag? Ne máááár!

bird_box.jpg

Persze túl lehet ezen lépni egy jó forgatókönyv és kiváló rendezés segítségével, főleg ha színvonalas alakításokat láthatunk a filmben (melyre Sandra Bullock miatt van is remény), de azért nem könnyű egy pöntyögős alapsztoriból kivételesen nagyot alkotni. A lényeg: jelentős dilemmákkal vágtam neki Susanne Bier filmjének, némi fenntartással kezelve a film alaptörténetét. Apropó Susanne Bier, korábban nem sokat tudtam az 58 éves rendezőnőről, pedig érdekes filmeket készített (A tűz martaléka, Második esély, Serena), viszont most elhatároztam, hogy a Bird Box után megtekintem majd korábbi alkotásait is. Az előzetesből és az ahhoz kapcsolódó promo anyagból egyébként az is kiderült, hogy a film alatt soha, egyetlen képkocka erejéig sem láthatjuk majd a lényeket. Ez kicsit elvette a kedvemet, hiszen Krasinski (az analógiámhoz választott film rendezője) a Hang nélkülben komoly látványvilágot rakott elénk, meglehetősen rémisztő lényekkel.

Végül miután megnéztem a Bird Boxot egy másik filmmel is éreztem párhuzamot: ez pedig a Mark Wahlberg főszereplésével készített (Shyamalan által rendezett), 2008-as "Az esemény" (The Happening).  Ebben is rejtélyes és megmagyarázhatatlan öngyilkosságok történnek (szintén idegenek támadása miatt - legalábbis eleinte ezt gondoljuk) és itt nem hozhat túlélést sem a hang nélküli élet, sem a bekötött szemmel való "manőverezés" csupán a növények közelébe nem tanácsos menni. Abban a filmben a növények hajszolják öngyilkosságba az embereket, mégpedig feromonok kibocsátásával. -- Háát, khm az sem éppen egy túl hihető történet.

bird_box2.jpg

Ami a Bird Box rendezését illeti -- innentől spoiler alert -- voltaképp rendben van. A rendezőnő az első 10-15 percben felkelti érdeklődésünket: értesülünk arról ugyanis, hogy szokatlan öngyilkosságokról tudósít a TV és megismerjük a főszereplőnőt is, Malorie -t (Sandra Bullockot). Aztán beindulnak az események, felgyorsul a tempó: az öngyilkossági hullám eléri Malorie városát is, így menekülnie kell, testvérével együtt. A rendezés új helyszíneket mutat, majd két külön idősíkra viszi a cselekményt: az egyik a nő 5 évvel későbbi menekülését tárja elénk (egy csónakban egy folyón, két kisgyerekkel), a másik pedig a jelent mutatja, amikor egy kis csapattal egy házban reked. Az izgalom váltakozó szinteken "pörög" és mi szinte ott vagyunk a szereplőkkel, félelmeikkel, vágyaikkal. Suzanne Bier több karaktert is felvonultat, megjelennek a jellemző archetípusok: a túl óvatos (John Malkovich), a jószívű (Danielle Macdonald), a gyáva (Lil Rel Howery) és persze a harcias, bátor (és kigyúrt) férfi hős, Tom (Trevante Rhodes).

A központi karakter azonban mindvégig Malorie marad, aki egy átlagos 40-es hölgy (valójában Bullock kisasszony idén lesz 55) a sztori kezdetén épp egy szerelmi csalódáson van túl, amit festéssel próbál kompenzálni. Húga segíti ahol tudja (amire szüksége is van, lévén, hogy állapotos), de sajnos testvére elsők között esik az idegenek áldozatául. Sandra Bullock jól játssza karakterét, hiteles is amit csinál (bár szögezzük le: nem ez élete alakítása és lassan kifut abból a korból, hogy állapotos negyveneseket játsszon). A filmnek nincs egyetlen csúcspontja, több érzelmi tetőpontot kapunk, melyek mindig egy-egy karakter halálával, vagy a gyerekek megmentésével állnak összefüggésben. 

Ami a negatívumokat illeti: túl sok a sztoriban a logikátlanság. Például az elején: Malorie húga autót vezet miközben menekülnek, majd egyszer csak ő is áldozat lesz - amit a forgatókönyv úgy jelez, hogy szemgolyója megváltozik - és hipp-hopp öngyilkos lesz. Vajon Malorie-t miért nem éri a rejtélyes hatás, mikor a kocsiban végig mellette ül? A másik dolog: felmerülhet bennünk, hogy a "fertőzés" (vagyis az öngyilkossági hajlam) áldozatról-áldozatra terjed. Igen ám, de Malorie a film kezdetét hosszú pillanatokra néz öngyilkosokat, mégsem lesz "fertőzött". Aztán ott vannak az immunisak is, akik nyugodtan élnek nyitott szemmel, nem nyírják ki magukat, hanem a "gonosz" idegeneket szolgálják. Miért lehet az egyik ember áldozat, a másik meg szolga? Magyarázatot erre sem kapunk. Végül: feltűnő, hogy a támadók elől menekülők zárt terekbe szöknek, ahol biztonságban vannak. Ezek szerint a "fertőzés" házak belsejébe nem juthat be, ami újabb logikátlanság. A negatívumok közé sorolom a sokszor indokolatlan moralizálásokat (mélyen szántónak szánt párbeszédeket), melyekből az derül ki, hogy a rendezőnő szeretett volna a horror-szerű izgalmakon túl valami kis pluszt is beletuszkolni a végeredménybe. A kísérlet azonban inkább furcsává, mint művészivé teszi a filmet.

bird_box3_1.jpg

Nézzük a pozitívumokat: az első, maga Sandra Bullock és még néhány szereplő (mint John Malkovich), akik hátukon viszik  a filmet. A második: a pörgős, lendületes tempó és az izgalom fenntartása, amit a kiszámíthatatlanság csak fokozni tud. Végig nem tudjuk mi lesz az egész vége, bár ezt a rendezés csak úgy tudja elérni, hogy gyakorlatilag félbehagyja a sztorit. Ez egyszerre negatívum és pozitívum is: várunk a folytatásra de elégedetlenek is vagyunk a lezáratlanság miatt. Pozitívum néhány jelenet kidolgozottsága is: a rendezés  néhol átélhetővé teszi, hogy milyen lehet bekötött szemmel, rettegve és kiszolgáltatva menekülni valami ismeretlen elől (ráadásul két kisgyerekkel). Alighanem ezek a film legjobb jelenetei. Amikor Malorie az erdő közepén hívja magához a halálos veszélyben lévő kislányt és a csöppség végül hozzá talál, még a meghatódás is megkörnyékezheti a nézőt. 

A Madarak a dobozban egy izgalmas horror-dráma, minimális hihetőséggel, de érdekes tartalommal. Leginkább a pszicho-thriller kedvelőknek fog tetszeni, a sci-fi rajongóknak túl kevés benne a realizmus. Zárásul tenném hozzá: van a filmnek egy érdekes aspektusa is, ami az élet egyik legborzalmasabb állapotára, a vakságra hívja fel a figyelmet. Nem tudjuk ugyanis elképzelni milyen lehet a látássérültek élete, milyen félelmeket, bizonytalanságokat élnek meg a teljes kiszolgáltatottság szörnyű állapotában. Ez a film rávilágít kicsit minderre, így a sok bírálat mellett ha más nem is, EZ mindenképp óriási hozadéka és érdeme. Értékelésem: erős közepes, 60%, 5-ből három csillag (vagy filmtekercs). Trailer

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

3csillag.jpg

logo.jpg

2019.01.19.(15:10) 

A fegyvertelen katona - a legjobb rendezés Mel Gibsontól

A fegyvertelen katona igaz történeten alapuló, valós eseményeket feldolgozó dráma, mely a második világháború poklában játszódik a Japánhoz tartozó (attól alig 600 km-re délre fekvő) Okinawa szigetén. A történet egy valóságos csoda köré szövődik, mely 1945 április 29-én esett meg a Hacksaw -i csata során egy önfeláldozóan bátor tett képében. Mel Gibson egy átütő erejű, szinte szuggesztív filmet készített  2016-ban erről az eseményről és annak hőséről, Desmond Doss, 26 éves őrvezetőről. Az említett katona ugyanis azon a bizonyos napon a 77. amerikai gyaloghadosztály, 307. ezredének katonájaként, fegyvertelen szolgálatot ellátva (felcserként) megmentett 75 katonát a biztos haláltól. Tettéért megkapta az egyik legmagasabb katonai elismerést, a Becsület Érdemérmét (a Medal of Honort).

fegyvertelen_katona.jpg

A film első játékrészében megismerteti velünk a mélyen vallásos (Hetednapi Adventista) Desmond Doss életét, Virginiában töltött gyermekkorát, ifjúságát, jellemének alakulását, majd ápolónőként dolgozó barátnőjével való megismerkedését, végül hadseregbe jelentkezését. A történet második része már az amerikai haderőnél zajló kiképzéséről és a lelkiismereti illetve vallási okból megtagadott fegyverviselés következményeiről szól. Végül a harmadik játékrész már a frontra kerülést és az Okinawa szigetén lezajló, véres hacksaw -i csatát, illetve Doss 1945 április 29-én végrehajtott hőstettét állítja középpontba (illetve zárásként: hihetetlen megbecsültségét és elismertségét a katonák körében). 

fegyvertelen_katona_doss.jpg

A film forgatásakor 33 éves Andrew Garfield minden elismerést megillető módon alakítja Doss közlegényt: játéka hiteles, élvezetes és valami meghatározhatatlan módon lényéből fakad. A fiatalember természetes kisugárzása hihetővé teszi számunkra, hogy az általa megformált karakter hite mindennél mélyebb és segíteni akarása, emberszeretete lelkéből fakad. 

A sztori rengeteg morális kérdést is felvet, nem kevés gondolkodni valóval szolgálva: lehet e katona (és lehet e HASZNOS katona) olyan valaki, aki nem képes fegyvert fogni? Lehet valakinek annyira mély a hite, hogy minden kényszerítő körülmény (kiközösítés, eltávozási engedély megvonás, verés, megalázás) dacára is kitartson vallása és meggyőződése mellett? És végül: képes lehet e bárki is olyan önfeláldozó tettre, mint Desmond Doss, AZOK UTÁN, hogy így bánt vele a hadsereg? A választ maga az élet (és Mel Gibson filmje) adja meg: igen, de ehhez olyan kivételes ember szükséges, mind Doss, akihez hasonló 100 évente ha születik. 

De mit is tett PONTOSAN Desmond Doss? A második világháború végső szakaszában, 1945 áprilisában Okinawa szigetén a Hacksaw hegyháton zajló japán ellentámadást követően, a sebesültek között maradva, életét kockáztatva elsősegélyben részesített és a megmenekülést jelentő mélységbe engedett (az amerikai katonák oltalma alá) 75 katonát. Innentől spoiler alert!

fegyvertelen_katona2.jpg

Ami ezt a bravúrt illeti, két körülményt mindenképpen ki kell emelnünk: az egyik, hogy Doss simán elmenekülhetett volna a többi túlélővel együtt a biztonságot jelentő mélybe, de inkább maradt és elhatározta, hogy felkutatja a sebesülteket, haldoklókat. Saját döntése volt tehát, hogy kockára tette életét és a hegygerincen maradt még további 24 órán keresztül. A másik körülmény, hogy emberfeletti teljesítmény volt 75 embert elsősegélyben részesíteni és leengedni 121 méter mélységbe (teljesen tök egyedül). Tegyük hozzá: mindezt úgy, hogy a japán katonák folyamatosan ellenőrizték a halottakat és találomra szúrták át, vagy lőtték le a földön fekvő sebesülteket.

A film többi karaktere is érdekes és összetett jellem: ott van például Doss baránője (később felesége) Dorothy, akit a gyönyörű, ausztrál színésznő, Teresa Palmer alakít, aztán Howell őrmester (Vince Vaughn), Glover kapitány (Sam Worthington), illetve Doss édesapja, Tom Doss (Hugo WEaving) és nem utolsó sorban Smitty, aki Doss fő vetélytársa (később barátja), Luke Bracey alakításában jelenik meg. Szinte mindannyian kiemelkedőt nyújtanak: Vince Vaughn például meglepetés a szadista kiképző altiszt karakterében (korábbi filmjei alapján nem gondolnánk, hogy egy ilyen figura is jól áll neki). De aki igazán emlékezetes, az Hugo Weaving és Luke Bracey. Bár sajnos egyiküket sem jutalmazták Oscarral és maga a film is "csak" két arany szobrocskát kapott (technikai kategóriákban), valójában megérdemelték volna (Andrew Garfielddel együtt) a legmagasabb elismerést. Weaving emlékezetesen jeleníti meg Doss apját, aki lelki sérülésekkel tér vissza az első világháborúból. Kőkeményen bánik családjával, de végül rengeteget segít fiának abban, hogy a katonai bíróság ne ítélje el parancs megtagadásért. 

fegyvertelen_katona_hugo_weaving.jpg

Valójában Doss apja nem volt parancsnokához fordult segítségért, hanem a katonai bíróság elé tárt egy olyan dokumentumot, melyen Roosevelt elnök kijelenti: "aki elvi okokból (vallási meggyőződésből) tagadják meg a katonai szolgálatot, nem kell fegyvert fogniuk". Weaving mély átéléssel játssza Tom Doss, első világháborús veteránt. A másik kiemelkedő színész a filmben: a szintén ausztrál Luke Bracey. Karaktere nagyon bonyolult személyiség: szüleit korán elvesztette, állami nevelést kapott és embergyűlölő vált belőle. Mégis ő a legbátrabb katona az egységnél és kezdetben Doss legfőbb ellensége is. Beleköt ugyanis, amikor csak tud, megveri és mindent megtesz azért, hogy a vallásos fiút mielőbb kiszuperálják a seregből. Lógósnak és gyávának tartja, amiért nem hajlandó fegyvert fogni. Később viszont - látva, hogy Doss mit tesz társaiért - belátja, hogy rosszul ítélte meg őt. Kettejük beszélgetése a Hicksaw hegyháton, - amit egy kráterben folytatnak (éjszaka), amikor épp nincs harc - a film egyik legérdekesebb párbeszéde. Másnap Smitty elesik a csatában és Doss barátjaként siratja meg.

fegyvertelen_luke_bracey.jpg

Ami a rendezést illeti: Mel Gibson zseniális művet alkotott A fegyvertelen katona forgatókönyvéből. Láthatóan olajozottan működött csapata a film elkészítése során, csak így nyújthatta mindenki a maximumot. Lendületes a cselekmény tempója, jók az arányok, élvezetesek a helyszínek váltásai és megfelelő tempóban emelkedik a feszültség szintje is. Ami parányi negatívumként rontja az összképet az talán a túlzott patetikusság néhány jelenetnél. 

Végül pár információ magáról Desmond Doss -ról: a háború után hosszú orvosi ellátásra szorult: tuberkolózissal kezelték 1946 és 1951 között. Közben 1945 október 12-én Truman elnök személyesen tüntette ki a Medal of Honorral [lásd lenti képet] Eredeti szakmájához, az ács munkához már nem tudott visszatérni. Georgiában egy kis farmon alapított családot (kisfia 1946-ban született). Felesége 1991-ben halt meg autó-balesetben. Doss 1993-ban újra megnősült. Végül 2006 március 23-án halt meg, 87 évesen, alabamai otthonában.

fegyvertelen_desmond_doss.jpg

Zárásként a személyes érzésekről pár szó a film kapcsán: A fegyvertelen katona olyan történet, ami mély hatást gyakorol az emberre. Ez alól nehéz kivonni magunkat, mint ahogy azt is nehéz elképzelnünk, hogy vannak olyanok, akik ilyen rendkívüli dolgokra képesek. Desmond Doss kivételes jellem volt: hihetetlen emberszeretetről, hitről, bátorságról és önfeláldozásról tett tanúbizonyságot, mely tulajdonságok így együtt (ekkora adagokban) csak száz évente jellemzőek bárkire is. Az a történet, mely egy ilyen ember életéről szól, eleve sikerre ítéltetett, de Mel Gibson még növelni is tudta a történet értékét egy remek rendezéssel és egy kiváló színészgárdával. Értékelésem csakis 90% lehet. Mindenkinek látnia kell, legalább egyszer élete során.

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

4csillag.jpg

logo.jpg

2019.01.13.(17:32) 

A bosszú börtönében - az alulértékelt, "B" kategóriás akciófilmek közt

Mindannyiunk életében vannak olyan filmek, melyekért gyermekként (vagy fiatal felnőttként) rajongtunk és így napjainkban is elfogultan értékelünk. Akik például a 80-as és 90-es években voltak kamaszok (mint jómagam is) sajátos elfogultsággal viszonyulnak bizonyos "B" kategóriás mozikhoz, például egyes Stallone, Svarci vagy Van Damme filmekhez. Bár ezek többsége valóban csak azért tűnik ma igazán jónak, mert személyes élmények fűznek hozzájuk (és objektíven vizsgálva bizony nem állják a versenyt az igazán értékes, kiforrott produkciókkal), azért akad köztük olyan is, mely a "B" kategória dacára igenis élvezetes, szórakoztató (25-30 év után újranézve is). Ide sorolom Sylvester Stallone 1989-es börtön-moziját, A bosszú börtönében -t is.

bosszu_bortoneben.jpg

Az eredeti címén "Lock Up" (bezárva) John Flynn rendezésében egy olyan sztorit mesél el, melyben egyértelmű a jók és rosszak tábora, egyértelmű, hogy kinek kell szurkolnunk és egyértelmű az is, hogy az igazságnak győzedelmeskednie kell a film végére. Nem szükséges agyalnunk, gondolkodnunk, talányokat megfejtenünk, összetett jellemeken filozofálnunk vagy mély emberi érzéseken elmélkednünk, elegendő csupán ellazulnunk  100 perc erejéig és agysejtjeinket pihentetve és hátradőlve végignéznünk egy egyszerű sztorit, látványos akciójelenetekkel. 

A főhős egy olasz származású, hétköznapi, külvárosi fickó, Frank Leone (Sylvester Stallone) aki fiatalon úgy kerüli el a bűnözővé válás rögös útját, hogy egy idős autószerelő maga mellé veszi segédnek. Amikor azonban az öreget váratlanul megtámadják (rossz-arcú idegenek), Leone közbelép és brutálisan összeveri az alvilági fickókat. Büntetése több évnyi börtön, mégpedig súlyos testi sértésért. Amíg a sitten ül, az idős szerelő mégis haldokolni kezd (ágyban párnák közt), viszont Leonét még fegyveres kísérettel sem engedi ki hozzá, a szívtelen börtönigazgató Drumgoole (Donald Sutherland). Mivel Leone mindenképp szeretne elbúcsúzni az apjaként tisztelt öregtől, megszökik a börtönből. Mikor elkapják, újabb évekre ítélik, az igazgatót pedig elmarasztalják, sőt karrierje is megreked, mivel az ország egyik legrosszabb börtönébe helyezik vezetőnek. 

bosszu_bortoneben2.jpg

A folytatás könnyen kitalálható: Drumgoole bosszút akar állni Leonén, így elintézi, hogy az ő börtönébe kerüljön utolsó fél évének letöltésére. Az áthelyezést követően Leone élete pokollá válik: az őrök - főleg Manly (Jordan Lund) és Wiley (John Lilla) - állandóan szívatják (természetesen az igazgató utasítására) és az egyik rab, Chink Weber (Sonny Landham) mindent megtesz azért, hogy provokálja és elérje a büntetése meghosszabbítását. Leone azonban állja a sarat: még akkor sem öli meg Chinket, amikor az meggyilkolja egyik barátját és az igazgató utasítására szétveri a börtön-műhelyben javítgatott autójukat. Közben az elítéltek és az börtönőrök közt is akadnak olyanok, akik látva mi történik, Leone mellé állnak. Kialakul egy kis csapat Leone körül, akik összetartva segítik egymást a bajban is: tagja Felhő (Frank McRae) a két méteres, 200 kilós szerelő és Dallas (Tom Sizemore) az ügyeskedő nagydumás. Az őrök közt a fiatal Braden (William Allen Young) és az őrparancsnok Meissner (John Amos) szimpatizálnak Leonéval és nézik rossz szemmel Drumgoole aljaskodásait.

A film egyik ikonikus jelenetében amerikai focit játszanak az elítéltek a börtönudvaron (iszonyatos nagy sárban) és Chink kérésére beveszik Leonét is. A játék azonban ekkor brutális leckéztetésbe vált át: Chink és emberei a játék közben (és annak ürügyén) kőkeményen ütik-vágját Leonét. Bár beszáll a játékba a kétmázsás Felhő is, a mérkőzés végére Leone csak vánszorogva képes visszatérni cellájába. 

bosszu_bortoneben3.jpg

A cérna akkor szakad el Leonénál, amikor Drumgool parancsára egy frissen odahelyezett őr, rabnak beöltözve azt mondja neki, hogy hamarosan kiszabadul és arra van megbízása, hogy megerőszakolja barátnőjét. Leone bevadul  a hírre és eldönti: lesz, ami lesz megszökik és megmenti kedvesét. A film innentől pörgős akciófilmmé változik: láthatjuk Leone szökését, majd a végső csattanót, ami meglepi a nézőt. 

A Bosszú börtönében egy élvezetes, tipikusan 80-as, 90-es éveket idéző akció-thriller, mely Stallone rengeteg filmje közt a kevésbé ismertek közé tartozik, sajnos méltánytalanul alábecsülve. Kapunk ugyanis egy lendületes cselekményt, egy jól kitalált, de egyszerű történetet, egy börtön-helyszínt, (mely egyébként önmagában érdekessé teszi a sztorit) és rengeteg ütős verekedési jelenetet, amihez bónuszként társul több mondanivaló is. Az egyik, hogy fontosak a barátok, főleg a bajban és hogy minden helyzetből lehet kiutat találni. A másik tanulság pedig, hogy a kitartás, a lelkierő mindennél fontosabbak, ha életünk egy reménytelennek tűnő szakaszába lép. Ahogyan a filmben elhangzik: "... a testemet itt tudják tartani, de a leklem ott van, ahol én akarom". Emlékszem annak idején 16-17 évesen láttam először a Lock Up -ot és nagy hatással volt rám ez a pozitivizmus, ami miatt később is többször újranéztem. 

A Bosszú börtönében nem tartozik a filmek élvonalához, mégis alábecsült és alulértékelt alkotás. Ha még nem láttad és szereted a Stallone filmeket, a börtönös sztorikat, a nagy bunyókat illetve a jó sztorikat, bátran ajánlom számodra. Ha pedig láttad, vedd elő újra és meg fogsz lepődni azon, hogy sok év után is élvezetesnek fogod találni. Értékelésem: 80%. 

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

4csillag.jpg

logo.jpg

2019.01.10.(22:04) 

Venom - pro és kontra

A Marvel-univerzum egyik legkülönlegesebb figurájáról, Pókember ős-ellenségéről, a félelmetes Venomról a fiatalos Ruben Fleischer (Zombiland, Gengszterosztag) készített látványos akció-horrort 2018-ban. A Scott Rosenberg és Kelly Marcel által megírt script megfilmesítéséhez kiváló színészcsapat állt össze: Tom Hardy, Michelle Williams (Túl a barátságon, Viharsziget) és a Zsivány egyesből megismert Riz Ahmed részvételével. Talán mondani sem kell: a legnagyobbat Tom Hard alakítja a filmben, a Venom az ő "jutalomjátéka" és hát tegyük hozzá: nélküle felét sem érné az egész.

venom1.jpg

A sztori egyszerű, aki nem szeretne erről semmit sem tudni, az ugorja át ezt a bekezdést. Szóval a történet lényege három mondatban: [spoiler alert] adott egy földönkívüli, parazita életforma, melynek egyes példányai a Földre kerülnek azzal a céllal, hogy ott gazdatesteket keressenek (különböző emberekbe "bújva") és elpusztítsák az emberiséget. Segíti őket egy  gonosz és nagyravágyó ifjú milliárdos, Carlton Drake (Riz Ahmed) is, ám az egyik szimbióta (a filmben hívják így őket) a neves újságíró, Eddie Brock (Tom Hardy) testébe kerülve hirtelen "jóvá válik". Ez a Venom lesz az, aki Eddie -vel együttműködve megakadályozza végül a gonosz idegenek (vagyis a "rossz Venom") előretörését és világpusztítását. 

Ha pro és kontra vizsgáljuk a filmet, vagyis a pozitívumait és negatívumokat akarjuk összeszedni, akkor a mérleg egyértelműen pozitív irányba billen. De nézzük sorban, előbb a pozitívumokat:

  • - 1 - A legnagyobb pozitívum és elismerés a Venomban, maga Tom Hardy. Óriásit alakít ugyanis, ezernyi arcát megmutatva. A film első negyedében rámenős újságíróként jelenik meg, aki mélyen elítéli a gazdag Carlton Drake -t, amiért emberkísérletek gyanújába keveredik, később pedig, az átalakulása kezdetén vicces oldalát is láthatjuk. A film végén már akció-sztárként szerepel, kőkemény jelenetekben felbukkanva. Karaktere végig megmarad a humor és a keménység határán, olyan "tomhardys" egyediséggel.
  • - 2 - Ugyancsak pozitívum a forgatókönyv logikus felépítése, mely élvezhető formában építkezve adagolja a néző számára az izgulni-valót. Fokozatosan pillanthatunk a gonosz Drake "kártyáiba" és ismerhetjük meg ármánykodásait. Azt, ahogyan embereket áldoz fel kísérleteihez, a Földre került ismeretlen életforma számára ideális gazdatesteket keresve. Később a film tempója felgyorsul, amikor képbe kerül Eddie Brock (Tom Hardy) alakja is, akivel a belé kerülő parazita már hatékonyan képes együttműködni. Kiegészítik egymást, sőt idővel már Eddie tudja befolyásolni a benne élő Venomot (és nem fordítva). Zárásként pedig a megmérkőzés a gonosz Venommal keretbe foglalja az egészet. 
  • - 3 - Pozitívum, hogy a script nem elégszik meg a gonosz Venom bemutatásával és nem reked meg ezen a szinten a sztori, hanem megjelenít egy csavart is: egy másik Venomot, mellyel szembeszáll az Eddie -ben lévő parazita. A film idővel a jó és rossz küzdelmévé válik, melyet élvezetes akciókkal szemlélhetünk végig.
  • - 4 - Tetszetősek a lendületes scene -k, a két Venom küzdelméről (CGI ide vagy oda) és Tom Hardy számtalan jelenete is ütős. Jól megcsinált maga a Venom is, melyet pár alkalommal közelről szemlélhetünk meg.
  • - 5 - Pozitívum, hogy a könnyed humor végig része a filmnek, leginkább Tom Hardynak köszönhetően. Mindig ülnek beszólásai, gegjei, a legdurvább jelenetek alatt is. 
  • - 6 -Végül nekem nagyon bejön, hogy az Eddie -ben lévő Venom "megszelídül" és végül Eddie által teljes mértékben irányíthatóvá válik. 

venom2.jpg

És most a negatívumokról:

  • - 1 - A film a műfajok határán egyensúlyoz: nem nevezhető sci-finek, de horrornak is gyengécske, vígjátéknak viszont meglehetősen hard. Fleischer egyik irányban sem kötelezi el filmjét, ami kicsit a minőség rovására megy. Jobbat tett volna a sztorinak, ha a forgatókönyv és rendezés jobban bevállalja a keménységet és nem light-versiont nézhetünk 112 percben. Egyszerűbben mondva: több horror és kevesebb matiné nagyságrendekkel növelhette volna a film élvezhetőségét. 
  • - 2 - Túl sok a CGI, főleg a túlságosan meseszerűre sikeredett Venom-harc esetében. Látványtechnikailag ütősebb lett volna több eredetiség és hihetőbb kivitelezés.
  • - 3 - Kevés az izgalom. Igazából az van, hogy készítettek egy szörnyes filmet, megszelídített szörnyekkel. Valahogy kiherélték Venom alakját és innentől kezdve amikor rettegnünk kellene egy-egy jelenetnél, (amikor például leharapja a manusok fejét), csak mosolygunk és a rettegésből lágy borzongás marad csupán. Ez egy szörnyes film esetében nem túl szerencsés reakció. 
  • - 4 - Végül negatívum, hogy a sztori bár jól felépített, igazából meglehetősen sekély, mert valójában csak két idegen életforma ide kerüléséről és megmérkőzéséről szól, melyben plusz szereplőként keveredik egy emberi karakter is. Ennyi. Nem kapunk fordulatokat, nem nagyon van meglepődni való, nincs valódi konfliktus, komplikáció, bonyodalom, dilemma ... stb. 

Összefoglalva Fleischer Venomja Tom Hardy alakítása révén élvezetes, látványos, de nagyon leegyszerűsített és horrorokhoz mérten túlságosan felhígított akciófilm, vígjátéki elemekkel. Kicsit amolyan Deadpool mintára lájtos akció-vígjáték inkább, mint kőkemény szörny-film. Mégis azt mondom: szórakoztató alkotás amit Tom Hardy miatt mindenképp érdemes megnézni. Ajánlom Marvel fanoknak, Hardy-rajongóknak és azoknak, akiknek a Deadpool jellegű viccesen-véres fantasy-akciók bejönnek. Értékelésem: 75%.

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

4csillag.jpg

logo.jpg

2019.01.06.(17:24) 

Címkék: Tom Hardy, Venom

A Hunter Killer küldetés - egy 90-es éveket idéző akcióthriller

Donovan Marsh 2018 őszén egy 90-es évek hangulatát idéző stílusú, témájában pedig a hidegháborús időkre emlékeztető akciófilmet készített Gerard Butler főszereplésével, melynek a hangzatos "Hunter Killer" címet választotta. Bár a film az IMDb-n erős "jó" minősítést kapott (12 ezer szavazótól), 6,8 pontot elérve, idehaza a filmes blogok világában rengeteg kritika (és lehúzás) érte. Pedig éppen azért érdekes a történet, amiért sokan bírálják: avítt stílusa, hangulata és a hidegháború konfliktusait megidéző témája miatt.

hunter_killer.jpg

Egy mondatos lényege ugyanis (spoiler nélkül): Oroszországban a hadügyminiszter puccsal átveszi a hatalmat (hogy aztán háborút kezdeményezzen), ám a törvényes elnököt az USA egy merész akcióban kimenekíti és ezzel megakadályozza egy globális háborús világkatasztrófa bekövetkezését. Már itt beugorhat számunkra két másik film: Az utolsó esély (1995) [Crimson Tide] Gene Hackman és Denzel Washingot főszereplésével, illetve a Vadászat a vörös októberre (1990) [The Hunt for Red October] melyben Sean Connery és Alex Baldwin alakítják a főbb karaktereket. Mindkettő emlékezetes sztori és a Hunter Killer nem kis részben építkezik belőlük (ezt el kell ismerni). Amellett mindkettő 7 pont feletti értékeléseket kapott az IMDb-n.

Ez a történet azonban valahol mégis mixeli a 2010 utáni modern világot a 90-es évek, hidegháborús közegével, saját végeredményt produkálva. Láthatunk jövőt idéző high-tech drónokat, amint egészen közelről figyelik meg a célszemélyeket, láthatunk kommandósokat, amint földön-vizen-levegőben akcióznak (egy ellenséges támaszpontra bejutva) és láthatunk modern, nukleáris tengeralattjárókat, amint egymással harcolnak az északi sarkkör jégmezői alatt. Ami magát a történetet illeti: régóta izgatja az amerikaiak fantáziáját, hogy mi történne akkor, ha a világ második legnagyobb katonai hatalmánál, az oroszoknál egy puccs rossz kezekbe juttatná a hadsereget és ezzel egy globális atomháború veszélye válna valóra. Nos, ez sajnos reális forgatókönyv, bár az sem kizárt, hogy ehhez még puccs sem kellene, hiszen maga Vlagyimir Putyin (Oroszország 19 éve hatalmon lévő diktátora) is elegendő fenyegetés. 

Mivel a filmben az orosz elnököt a 191 centis Alexander Diachenko alakítja, a készítők még a halvány gyanúját is elkerülik annak, hogy a film cselekménye idején a mélynövésű Vlagyimir Putyin irányítaná Oroszországot. (Az orosz vezetőt amúgy is nehéz volna pozitív beállítottságú, Amerika-barát és békét akaró politikusnak beállítani. Márpedig ebben a történeteben az orosz elnök a "jófiú" és hadügy-minisztere a gonosz.)

A "jófiúk táborában" négy karakter emelkedik ki: Joe Glass tengeralattjáró-kapitány (Gerard Butler), Bill Beaman kommandós, Navy Seals parancsnok (aki kimenekíti az orosz elnököt) Toby Stephens alakításában, aztán: John Fisk admirális (Common) és a csinos Jayne hírszerző tiszt (Linda Cardellini). Közülük egyértelműen Butler alakítja a központi figurát és ugyan nem a színészet magasiskolája amit csinál, összességében hitelesen formálja meg a hős parancsnokot. A készítők nagy hangsúlyt próbáltak fektetni arra, hogy a nézők tudomására hozzák: Joe Glass parancsnok önerőből küzdötte fel magát a kapitányi rendfokozatig (nem önmagában a tiszti akadémia elvégzése adta meg számára a karriert). Ez a filmben kétszer is elhangzik, így arra gondolhatunk: talán a figura népszerűségét és hitelességét próbálták meg növelni. 

Külön érdekesség a filmben, az amerikaiakat segítő orosz kapitány, Szergej Andropov alakja, akit az azóta már elhunyt Michael Nyqvist formál meg (tegyük hozzá: zseniálisan). Az amerikai és orosz parancsnokok kapcsolata a film sajátos mondanivalója: a világ megmentéséért minden konfliktus félretehető. Bár kicsit talán direktnek és hatásvadásznak tűnik (sőt szájbarágósnak is) az üzenet, valahogy mégis működik (talán Nyqvist alakítása miatt). 

A film tempója, lendülete, sebessége kimondottan tetszetős és felgyorsítja a kicsit túl hosszúra szabott, 121 perces játékidőt. Az akciójelenetek élvezetesek, bár negatív kritikaként ki kell emelnünk: számos túlzás is akad köztük. Például az amerikai Navy Seals egység sima bejutása a murmanszki orosz katonai bázisra enyhén szólva sem túl hiteles, mint ahogyan az orosz vezetők profi megfigyelése, lehallgatása is necces.

Az utolsó jelenettel is vannak gondok, ennek megemlítése spoileres, így aki még nem látta a filmet és szeretne meglepődni, az ugorja át ezt a bekezdést! Szóval: a sztori végén az orosz romboló legyőzi és sakkban tartja az amerikai tengeralattjárót, melyet a partról a puccsista orosz hadügyminiszter akar kilőni. Ám ekkor váratlan fordulat történik: a romboló átáll és megmenti a Butleréket, sőt kilövi a puccsista főgonosz támaszpontját is. Ezzel megoldódik a fő konfliktus, kész és vége. Leegyszerűsített és logikátlan is az egész, hiszen a romboló parancsnoka a lázadó miniszter embere. Persze a rendező a jelenettel azt üzeni: az amerikaiakkal tartó orosz kapitány, Andropov olyan tekintéllyel bír a katonák körében, hogy az még a hivatalos parancsot is képes "felül írni". Csakhogy nyilván a valóságban ez nem így működik (semmilyen hadseregben). A valóságban azt az amerikai tengeralattjárót, amelyik "betéved" az orosz felségvizekre, majd megközelíti az oroszok egyik legfőbb katonai támaszpontját pozdorjává lőnék. 

Ha azonban túllépünk azon az egy-két jeleneten, mely hitelesség terén necces, egy egészen jó kis akció-thrillert kapunk. Pörgős a tempó, izgalmasak a jelenetek és legfőbb erősségként kiemelendő: élvezetes bepillantást kapunk az amerikai hadsereg működésébe, az atom-tengeralattjárók világába és egy nemzetközi konfliktus lehetséges forgatókönyvébe. Nekem tetszett, értékelésem: 75%.

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

4csillag.jpg

logo.jpg

2019.01.05.(14:12) 

A Creed filmek sikere

Sok-sok évvel ezelőtt, 1976-ban került az amerikai mozikba az akkoriban épp 30 éves (és komoly anyagi gondokkal küszködő) Sylvester Stallone saját ötlete alapján készült Rocky című boksz-film, óriási sikert aratva. Az alapötlet egyszerű: egy esélytelen, névtelenségből és nyomorból felemelkedő sportoló világhírűvé válása (és szegénységből kitörése) - mégpedig hihetetlen küzdeni akarással és eltökéltséggel - megragadta az emberek fantáziáját.

creed1.jpg

A sztoriból hamar franchise lett: 1979 -ben következett a 2. rész (amiben Stallone legyőzi Carl Weatherst, így Rocky világbajnok lehet), majd 1982 -ben a harmadik epizód (melyben Clubber Lang, vagyis Mr. T, azaz Lawrence Tureaud a vad színesbőrű harcos lesz Rocky kihívója). A sorozattá váló Rocky-kultusz negyedik részére már a hidegháború nyomta rá a bélyegét: a Szovjetunió bajnoka Ivan Drago (a svéd óriás Dolph Lundgren alakításában) vált ugyanis főgonosszá, megölve Apollót és majdnem rokkantá téve a nagyjából fele akkora  Rockyt. A franchise ezt követően 5 évre kifulladt: Stallone csak 1990-ben írta meg az ötödik fejezet forgatókönyvét (miközben a rendezői széket átengedte John G. Avildsen számára). A film mérsékelt sikere után mindenki azt hitte: a 44 éves Stallone letett az újabb részekről. Ám eltelt 16 év és megszületett a hatodik epizód, melyet újra már 60 éves Stallone rendezett. A siker meglepő magasságokba "repítette" újra a franchise -t: a Rocky Balboa értékelése mind az IMDb -n, mind a Rotten Tomatoes szavazóinál megközelítette a legelső epizód sikerét (75%). A sorozat elérte csúcspontját. 

2006-ban azonban nem ért véget a történet: 2015-ben, majd 2018-ban jöttek a Creed filmek, új energiákat lehelve a bokszfilmek "Szent Gráljába". Ezeknek az új sztoriknak a középpontja már a negyedik Rocky filmben "meghalasztott" Apollo Creed fia, a 28 éves Adonis (Michael B. Jordan). A 2015 -ös első Creed film [(pontos címe: Creed: Apollo fia (angol cím: Creed)] kétségtelenül nagy sikert aratott világszerte (IMDb: 7,6 pont). Kérdés azonban: minek tulajdonítható ez az általános elismerés? 

A Creed több szempontból is különleges film, első helyen említhető, a gyökerekhez való visszatérés szándéka: Apollo fia ugyanis saját démonaival küzd a filmben, identitásválságban nő fel (a híres Creed fia, bár nem soha nem ismerhette apját és Apollo el is hagyta őt), mégis bokszolóvá akar válni és híres lenni. A szitu, vagyis a kitörés vágya emlékeztet bennünket a sorozat legelső epizódjaira. Ugyancsak az átlag-filmek főlé emeli a sztorit Stallone kiszolgáltatottságának sajátos ábrázolása: az öregedő bokszlegenda ugyanis a történetben rákkal küzd és arra kényszerül, hogy a halállal nézzen szembe. Apolló fia segíti őt a betegséggel szembenézni, cserébe pedig Rocky is eljuttatja őt a bajnokkal való megküzdésig. A forgatókönyv és Ryan Coogler rendezése jól építi fel Adonis karakterét és szerelmének, Biancának (Tessa Thompson) a bemutatása is érdekes. A csinos, fiatal lány énekesnő, de gyógyíthatatlan halláskárosodása van, ami idővel süketséget okoz majd számára. Mindenkinek megvan tehát a maga egyéni harca.

creed.jpg

Az első, 2015-ös Creed-film csúcspontja a harc a bajnokkal, Ricky Conlonnal (Tony Bellew). A ringben folyó "csatát" meglehetősen véres küzdelemként láttatja a film és ezúttal nem a hagyományos Rocky-mintát követi a forgatókönyv (minden menetben laposra verik Rockyt, majd az utolsó 10 másodpercben mégis győzni tud), hanem végre valódinak látszó bokszot nézhetünk. Élvezetesek a horgok, felütések, egyenesek, a két fiatal harcos igazi adok-kapok háborút vív egymással. A film vége megható: Adonis a családjának nevezi Rockyt (és barátnőjét), majd az utolsó percekben felkíséri az öreg harcost a philadelphiai szépművészeti múzeum lécsőin. Azokon a lépcsőkön melyeken annak idején, 1976-ban és 1979-ben is a 30 éves Rocky  edzett és amely lépcsősor, Rocky felfutásával (és emlékezetes kar-felemelésével) együtt a sorozat ikonikus jelképévé vált.

A Creed második része január harmadikán kerül a magyar mozikba. Ezúttal Adonis ellenfele nem más, mint apja gyilkosának, Ivan Dragonak a fia , Viktor Drago. A kigyúrt oroszt valójában egy román sportoló, Florian Munteanu alakítja, aki hasonló testi fölénnyel vonul a ringbe, mint hajdanán apja, hiszen Munteanu 193 cm, míg ellenfele, Jordan (alias Adonis) csak 179.

creed2.jpg

A Rocky IV -ben egyébként Lundgren 194 centi volt, Stallone pedig 175.) A filmben persze felbukkan majd a két nagy öreg is: az idén 61 éves Dolph Lundgren és a már 72 éves Stallone is. A második epizód sciptje kiemeli: a folyamatos vissza-vissza térés a franchise klasszikus részeihez (I-IV. epizódokhoz és azok hőseihez) képes életben tartani és a fiatalabb generációkkal is megszerettetni ezt az ősrégi, idén már 43 éves történetet.

A Creed első része nagy siker volt, a második remélhetőleg megközelíti majd ezt a népszerűséget és valódi harcot bemutatva szórakoztat bennünket egy megunhatatlan és időtlen sztori újabb fejezeteként. Értékelésem a 2015 ös Creed fejezet esetében: 80%, a folytatásnál pedig 75%. 

A Creed - Apolló fia (2015) MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

4csillag.jpg

logo.jpg

2019.01.02.(21:59)

Reneszánsz ember - ideális vígjáték január első napjaira

Mivel önmagában is elég nagy trauma a januári munkakezdés ahhoz, hogy ne próbáljuk valami jó kis kedélyjavító filmmel feldobni, a Filmelemző blog javasolni szeretné az 1994-es Reneszánsz ember című remek vígjátékot január legelső napjaira, afféle mosolyfakasztó filmnézés céljából. (Csak hogy vidáman induljon az évünk.) Penny Marshall, a Micsoda csapat készítője, sajnos a napokban hunyt el (december 17-én) így szomorú aktualitást ad posztunknak a tragikus hír, ami ugyanakkor egyben méltó megemlékezés is a tehetséges rendezőnő munkásságáról. 

oreneszansz_ember2.jpg

A Reneszánsz ember műfaji besorolása szerint vígjáték, ám tartalma sokkal többrétegűbb és mélyebb egy szimpla komédiánál (bár kétségkívül annak is elsőosztályú). A sztori egy amerikai katonai támaszponton játszódik, ahol tanári állást kap Bill Ragó állástalan marketing szakember, akit az alig 147 centis (akkoriban épp 50 éves) Danny DeVito alakít (mégpedig zseniálisan). A feladat kényelmetlen (és idegen) számára, hiszen korábban soha nem tanított (pláne irodalmat), de kénytelen elvállalni a munkát, mert nagy szüksége van állandó fizetésre, főként családja és csillagásznak készülő kislánya miatt is. A hadsereg azzal bízza meg Ragot, hogy foglalkozzon egy nyolc fős kis csapattal, akikkel különböző problémák adódtak egységeiknél. A team tagjai egytől egyig lelkileg sérült, nehéz-felfogású katonák (7 férfi és egy nő), sajátos élettörténetekkel és sorsokkal.

Rago megbarátkozik group tagjaival, megismeri vágyaikat, félelmeiket, így idővel megszereti mindannyiukat. Közben irodalmat próbál tanítani nekik, noha Cass őrmester (Gregory Hines) csak azt szeretné, ha "megtanulnának szót fogadni és parancsot teljesíteni". Cass nem hisz Rago módszereiben, sőt feleslegesnek tartja magát az irodalmat is, főleg annak tanítását katonák számára. Az ő szemében Rago csak szükségtelen rossz és amit csinál az egyszerű időpazarlás. Aztán egy terepgyakorlaton hirtelen megváltozik a véleménye, amikor az egyik Rago-tanonc egy Shakespeare műből szaval el egy részletet (fejből) és a sorok hatást gyakorolnak mindenkire. Kiderül, hogy az irodalom képes arra, amit a sok gyakorlatozás soha nem tudna elérni: tartást, önbecsülést, lelkesedést és elszántságot adni a harcra készülőknek. Innentől valami megváltozik: Ragot komolyan kezdik venni, katonák, újoncok, tisztek egyaránt és végre ő maga is elhiszi önmagáról, hogy alkalmas ember a feladatra.

reneszansz_ember1.jpg

Ugyancsak érdekes és emlékezetes jelenet az is, amikor az egyik tanítványról kiderül, hogy nem véletlenül beszél állandóan elhunyt édesapjáról, ugyanis az illető szintén katona volt, mégpedig egy igazi hős. Rago kideríti a katona apjáról az igazságot és posztumusz kitüntetésre terjeszti fel, amit a fiú vehet át. Óriási elégtétel ez számára és csakis tanárának köszönheti. 

Reneszánsz ember tele van megható pillanattal, humorral, mondanivalóval és könnyed szórakozásba csomagolt gondolkodni-valóval. A tanulság pedig gyorsan levonható: nincs ember, aki semmit nem érne, nincs fiatal, akinek ne lennének értékei és nincs helyzet, amiből ne jelentene kiutat az összetartás, a barátság és a bizalom másokban (illetve önmagunkban). A film felhívja a figyelmet az irodalom szépségeire, a szépirodalmi művek szeretetére is, miközben kiemeli a híres mondás igazságát is: "ha a tanítvány készen áll, alkalmas tanító-mester mindig akad". Bill Rago pedig a lehető legjobb tanító (és tanár), mert emberséget, tartást és az élet szépségeinek észrevételét is megtanítja diákjaival. 

A film vége persze happy end, noha kapunk komplikációkat és tragikus fordulatokat is. Remek a rendezés, jó a forgatókönyv és elismerés illeti a többi szereplőt is (köztük Mark Wahlberget). Értékelésem: 80%. Kiváló szórakozás minden korosztálynak, főként január első napjaira, a karácsonyi szabadság utáni munkakezdés előtt.

A film MAFAB adatlapja 

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

4csillag.jpg

logo.jpg

2018.12.31.(16:53)

Kedvenc filmjeink voltak 2018-ban

Az idei évben nagyon sok film aratott sikert a mozipénztáraknál (és a filmes honlapokon, blogokon), de rengeteg bukás és csalódás is árnyalta az összképet. A Filmelemző író blog is kialakította a kedvenceinek listáját. Ezúttal 12 + 1 filmet választottam kiemelésre:

12. The Commuter - Nincs kiszállás

thecommuter.jpg

Jaumet Collet-Serra izgalmas krimi-thrillere feldobta az év-kezdetünket idén januárban. A filmben Liam Neeson korát meghazudtoló fürgeséggel és kisugárzással alakít egy visszavonult zsaruból lett biztosítási ügynököt, akit akció-dús tettekre aktivizál rejtélyes Joanna (Vera Fermiga) felbukkanása. Izgalmak, akciók és rejtélyek ezekkel a szavakkal jellemezhetjük leginkább a végeredményt. Vannak fordulatok és "agyalni való" is, sőt kapunk egy remek csattanót a végére. Értékelésem erős 70-75%. Nálam idén ez a film lett a tizenkettedik. 

11. Meg - Az őscápa 

meg.jpg

A 11. helyre futott be az idei nyár érdekessége, Jon Turteltaub különleges, cápás látvány-scifije Jason Statham -mel a főszerepben. A cselekmény középpontjában egy kihaltnak hitt őscápa (megalodon) áll, mely kiszabadul korábbi elszeparáltságából és az egész világot fenyegeti. Csakhogy itt van Jonas Taylor, alias Jason Statham, aki persze jól elbánik vele. Nem egy túl nagy sztori, de a látvány nem rossz és a film igazi kikapcsolódást nyújt. Gondolkodni nem kell sokat az igaz, de hátradőlve élvezhetjük az egészet, épp ahogyan a Filmworlds elemzése is javasolja. 

10. Bosszúvágy (Death Wish)

bosszuvagy.jpg

Eli Roth és Bruce Willis izgalmas krimije - mely az 1974-es nagy sikerű Charles Bronson film ötlete alapján készült - igencsak megosztotta a rajongókat idén márciusban. Akadtak elismerő elemzések, de komoly bírálatok is. Pedig egy szórakoztató és hihető alkotásról van szó, mely az egyszerű "kisember" kiszolgáltatottságáról, igazságérzetéről és bosszújáról szól. Az öreg Bruce pedig kitesz magáért. A Bosszúvágyban van érzelem, akció, elgondolkodni való (önbíráskodás kontra hit a rendőrségben) és izgalom is bőségesen. Nálam a 10. helyen végzett. 

9. Deadpool 2

deadpool2.jpg

David Leitch révén új kezekbe került idén a Deadpool-folytatás. A májusban bemutatott rész erősen megosztotta a Deadpool-fanokat: itt is akadtak fanyalgók, de rajongók is. Ami tény: a 2016-os, Tim Miller rendezte epizód 8,0 pontot kapott, a 2016 -os folytatás pedig 7,8-at (az IMDb szavazó-közönségétől). Ez azt jelenti, hogy a folytatás lényegében alig maradt el az eredetitől. Ryan Reynold most is elég idétlen (csak amennyire a figura megköveteli) a látvány sem rossz, csupán a sztori gyengébb hangyányival az első résznél. Az elemzések legtöbbje szerint viszont összességében "rendben van" és szórakoztató értéke is kiemeli az idei filmek közül. Nálam, most kilencedik. 

8. Jurassic World: Bukott birodalom

jurassic2.jpg

Annyiszor kapott hideget - meleget Juan Antonio Bayona folytatásos Jurassic World filmje, hogy üdítő dolog volt néha kedvező elemzést is olvasni erről az egyszerű látvány-popcorn moziról. Mert végeredményben tényleg nem olyan rossz, mint amennyi fikázást kapott júniusi premier bemutatója óta. Persze nem kell Dosztojevszkij -i vagy Gogol mélységű tartalmakat várni tőle és akkor elég jól el lehet lenni vele. Szórakoztatóak például az akciók és a kerek fenekű Brye Dallas Howard is kellemes látvány nyújt, a macsós Chris Pratt oldalán. Kell e sokkal több egy szimpla látvány-mozihoz? 

7. Solo: Egy Star Wars történet

solo_film.jpg

Rengetegen várták, de rengetegen csalódtak is benne (köztük én magam is). Valahogy nem lehetett érezni a Star Wars feeling -et ebben a Csillagok háborúja spin off epizódban, még annyira sem mint a Rogue One -ban. Mégis túlzás lenne azt állítani, hogy a 2018 -as filmes palettából ne emelkedne ki akcióival, látványvilágával és lendületes rendezésével. Bár kedvenc Star Wars blogom elemzését idézve: "csak egy könnyed kalandfilm" ebben a minőségében igenis szórakoztató. (Csak ne hasonlítgassuk a klasszikus részekhez és főleg az eredeti Han Solo karakterhez.) 

6. Mission Impossible - Utóhatás

mi6.jpg

Nagy a Mission Impossible filmek rajongótábora (jómagam is ide tartozom), így óriási várakozás előzte meg az idei rész bemutatóját. A végeredmény pedig nem okoz csalódást, ahogyan az augusztusi kritikánkban is megírtam. Kiváló a szereplőgárda, a szokásosnál több a humor, nem rossz a sztori sem és baromi látványosak az akciók (földön, vízen levegőben). Ethan Hunt legújabb története egyértelműen beelőzte a legújabb Bond filmet (Spectre), nme kis részben Tom Cruise eltökéltsége miatt. Nálam ezúttal az idei év hatodik legjobbja lett Christopher McQuarrie kiváló rendezése. 

5. Vörös veréb

voros_vereb.jpg

Az idei kémfilm a Vörös veréb lett, mely közepesnél csak alig valamivel nagyobb sikert ért el a legtöbb filmes portálon. Bár különleges aktualitást ad a sztorinak, hogy a jelenlegi, putyini Oroszországban játszódik, a hitelesség sajnos több ponton is sérül. Mégis elmondhatjuk. az idei év egyik emlékezetes alkotása. Bepillanthatunk a kémvilágba és megszemlélhetjük Jennifer Lawrence észbontó testét is, meztelenül. Hab a tortán, hogy a budapesti Gellért-fürdő is felbukkan a történetben és a csattanó is nagyot szól a legvégén. Értékelésem: 80%

4. A víz érintése

viz_erintese.jpg

Négy Oscarral jutalmazott, különleges történetként szerzett magának világhírnevet Guillermo del Toro drámája, A víz érintése, mely jelentősen megosztotta a filmkritikusokat. Az itthon megjelent elemzések közt akadtak elismerőek is, melyek közül a Filmek röviden blog elemzése pozitívan értékelte, de sokan meseszerű és groteszk sztorinak tartották. Pedig A víz érintésének mélyebb tartalma és több rétege is van, például a társadalom perifériájára szorultak helyzetét bemutatva. Maga a kulcsfigura, az emberszerű vizi lény is ide tartozik, akárcsak filmbeli szerelme a néma takarítónő, aki kiszabadításán dolgozik. Nálam idén ez a film lett a negyedik. Értékelésem: 80%  

3. Hang nélkül

hang_nelkul.jpg

John Krasinski emlékezetes thrillere egészen különleges élménnyel ajándékozta meg május elején az izgalmas filmek és horrorok kedvelőit. A sztori önmagában sem hétköznapi: hangra és zajra aktivizálódó szörnyek tartják félelemben a Földet, melyet sikerrel szálltak meg az idegenek. A túlélők (alig maroknyian) csak teljes csendben élve maradhatnak életben, akárcsak az Abbott család. A gyermekek megszenvedik a némaságot, ráadásul a szörnyek meg is támadják kis farmjukat. A sokkoló film elképesztő feszültségben tartja végig a nézőt, ami miatt a Hang nélkül kategóriájának egyik legjobbja és az idei év bronzérmese nálam. Értékelésem: 85%

2. Sztálin halála (The Death of Stalin)

sztalin.jpg

A nagy szovjet diktátor utolsó napjait bemutató és halálát követő politikai marakodást szatirikusan ábrázoló, fanyar humorú fekete-komédia egyértelmű sikert aratott a rajongóknál. Főleg a történelem-szerető és a Sztálini korszakot ismerő rajongókat nyerte meg magának a szokatlan stílus, mely egészen hétköznapi, sőt nevetséges figurákként mutatja meg a Szovjetunió legfélelmetesebb alakjait: Hruscsovot és például a rettegett Beriját. Vicces, fanyar és tanulságos történet, formabontó "csomagolásban" Armando Iannucci rendezésében és Steve Buscemi, Simon Russell Beale illetve Michael palin remek alakításában. A film októberi kritikánk alapján az idei ezüstérmes nálam. Értéklelésem: 85%

1. Három óriásplakát Ebbing határában

harom_oriasplakat.jpg

Martin McDonagh sajátos témájú drámája az idei év egyik legelismertebb produkciója lett. Ha készült elgondolkodtató és bennünk nyomot hagyó alkotás idén, akkor az bizony a Három óriásplakát Ebbing határában. Óriásit alakít Francis McDormand, Woody Harrelson és Sam Rockwell is. Közülük ketten (McDormand és Rockwell) Oscart is kaptak játékukért (teljesen megérdemelten). Egy brutálisan megerőszakolt, majd megölt kamaszlány tehetetlen édesanyja áll a sztori középpontjában, aki igazságtételre vágyik. Ezért plakátolja ki a helyi rendőrfőnököt bíráló sorait a főút mellé, elindítva ezzel az eseményeket. Az idei filmek listáján ezt az alkotást tettem a legelső helyre. Értékelésem: 90%

+ 1 Ragadozó városok (Mortal Engines)

ragadozo_varosok1.jpg

A 2018 -as év még utolsó napjaiban is tartogat(ott) meglepetéseket. Christian Rivers, Új-Zélandi rendező szuper-látványos akció-fantasy -ja, a Ragadozó városok például meglepte a mozilátogatókat, pörgős történetével, látványorgiájával és hihetetlen akciójeleneteivel. [elemzés a Filmflashtől] A film főszereplői jórészt ismeretlenségből felbukkanó fiatalok: például a gyönyörű, 30 éves izlandi színésznő, Hera Hilmar (Hester Shaw szerepében), a 26 éves Leila George (Vincent D'Onofrio és Greta Scacchi bombázó lánya) illetve az Írországban született ugyancsak 30 éves Robert Sheehan (a női szíveket megdobogtató fiús-férfias új sztárpalánta).

ragadozo_varosok2.jpg

A filmről csak jót mondhatok, tényleg az idei év egyik legjobbja: egy lenyűgöző fantasy, csodálatos képekkel, hyper-mozgalmas jelenetekkel és egy egészen jól kitalált sztorival. Minden korosztály számára élvezetes produkció. Listám 12 + 1 eleme nem is lehet más, mint 2018 utolsó nagy sikere, a Ragadozó városok.  Értékelésem: 85-90%.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

5csillag.jpg

logo.jpg

2018.12.28.(00:54) 

Címkék: 2018 filmjei

Az 5 + 1 legjobb havas, téli film az elmúlt 10 évből

Így a karácsonyi ünnepek időszakában segíthet bennünket a téli hangulat kialakításában -- főleg, ha maga az időjárás nem kényeztet el bennünket e tekintetben --  ha havas - jeges, téli filmeket nézünk, melyek közül az elmúlt 10 év filmes "termését" nézve öt is kiemelhető. Ezek közt akad western, kalandfilm, akció, krimi, dráma, fekete-komédia egyaránt, ami közös bennük: mindegyik cselekménye hideg, téli körülmények között zajlik. (A filmismertetők után előzetesek és az IMDb adatlapok linkjei szerepelnek.)

Vakító fehérség (2009)

tel_vakito_feherseg.jpg

Az egyik legjobb "havas film" az Antarktiszon játszódik, mínusz 60-70 fokos hidegben, vakító fehérségben, krimi-akció műfajban. A rendező: Dominic Sena, a főszerepet pedig a gyönyörű Kate Beckinsale alakítja (Carrie Stetko rendőrnő szerepében). A konkrétabban vett helyszín a déli sarkponton létesült Amundsen-Scott déli-sarki kutatóállomás, ahol furcsa esetek és gyilkosságok történnek. Bár közben az időjárás végig fog-vacogtató és dermesztő, a forgatókönyv mégis biztosít néhány feledhetetlen percet Beckinsale kisasszonynak arra, hogy egy tusolós jelenetben megmutassa fantasztikus alakját. A történet egyébként végig izgalmas, rejtélyekkel teli, már-már misztikus. Vannak komoly fordulatok, óriási meglepetések és köröm-lerágós helyzetek. Kiemelendő Gabriel Macht és Tom Skerritt alakítása is. Élvezetes 80% -os film, ami karácsonykor, a nagy ünneplések után, ha izgalmakra vágyunk, ideális választás lehet. Előzetes, IMDb

Aljas nyolcas (2015)

tel_aljas_nyolcas.jpg

Quentin Tarantino 2015 -ös, fanyar hangulatú, szókimondó és tarantínósan véres, fekete-komédiát idéző akció-westernje nagy sikerrel robbantott kasszákat annak idején (három éve) a világ mozijaiban. Szinte végig havas tájon láthatjuk a kulcsszereplőket: Samuel L. Jacksont, Kurt Russelt, Tim Rothot és a többieket, miközben a hideget szinte bőrünkön érezzük a cselekmény legfőbb helyszínéül szolgáló, faházban. A méretes viskó valójában az amerikai polgárháborús évek utáni idők egyik elhagyatott fogadója valahol a vadnyugaton. Düledező deszka tákolmány, melynek ajtaját folyton be kell szögelni a jeges szél miatt. Ide sodorja a véletlen a 8 főszereplőt, az "aljas nyolcas" tagjait. Közben fény derül egy rejtélyre is és sorra halnak a szereplők. Ütősek a párbeszédek, hatásosak az akciójelenetek és végig fenntartja érdeklődésünket a rendezés is, mely egy alapvető titok köré építi az egész sztorit. Minden korosztálynak jó szórakozást ígér (bár én személy szerint 14 év alattiakkal nem nézetném meg). Értékelésem: erős 80%. Az ünnepekre és a két ünnep köztre is elsőosztályú kikapcsolódás. Értékelésem: 80% Előzetes, IMDb

A fehér pokol (2012)

tel_feher_pokol.jpg

Joe Carnahan 2012 -es komor hangulatú és félelmetes kaland-thrillere Liam Neeson ütős játékától és a hihetetlen alaszkai táj bemutatásától emlékezetes. Ha van film, mely érzékeltetni tudja velünk egy havas, sark-vidéki táj veszélyeit illetve a végtelen hó birodalmának félelmetességét, akkor az a Fehér pokol. A főszereplő John Ottaway  (Liam Neeson) hivatásos vadász, aki egy alaszkai olajkitermelő üzemben dolgozva biztosítja az ott dolgozók biztonságát (a vadállatok távol tartásával). Egyszer azonban repülőre ül, hogy néhány munkással együtt szabadságra menjen, ám gépe lezuhan, a vadon kellős közepén. A nyolc túlélőnek kiéhezett farkasokkal kell szembenéznie. Egyedül Joe az, aki esélyes a túlélésre, tapasztalatai, fegyvere és elszántsága okán. Küzdelme egyszerre heroikus és ledöbbentő. A fehér pokol egy kivételes film, köröm lerágós jelenetekkel. Értékelésem: 75% Előzetes,  IMDb

Hegyek között (2017)

tel_hegyek_kozt.jpg

Egyszerre megható és izgalmas Hany Abu-Assad 2017 -es kaland-drámája, mely az amerikai Vancouver lenyűgöző, havas tájain játszódik Kate Winslet és Idris Elba főszereplésével. A Hegyek között egy romantikus túlélős sztori, melyben az emberi érzések széles tárházával találkozunk: kapunk önfeláldozást, élni akarást, szerelmet és elszántságot két kiváló színész tolmácsolásában. Egy újságírónő és egy neurológus szakorvos története ez, akik egy kis repülőgéppel szenvednek balesetet a hatalmas vancouveri hegyek közt lezuhanva. Egymásra utaltan próbálnak lakott területre vergődni, számtalan izgalmon és vészhelyzeten keresztül, melyek egy része már-már az életüket követeli. Végül szinte a lehetetlennel határos módon menekülnek meg, de a kaland egész hátralévő életükre megváltoztatja őket. Értékelésem: 85% ElőzetesIMDb

A visszatérő (2015)

tel_visszatero.jpg

Alejandro González Inárritu 2015 -ös különleges kalandfilmje 2016 -ban három Oscart is hozott a készítőknek, a legjobb rendezés, a legjobb férfi alakítás és a legjobb operatőri munka kategóriákban. A visszatérő két kiváló színész, Leonardo DiCaprio és Tom Hardy valóságos "jutalomjátéka". A cselekmény egyszerű: egy ember küzdelméről szól a túlélésért, mégpedig az amerikai vadonban, ahol egy medve-támadást követően súlyos sebekkel marad magára a főszereplő (gyakorlatilag halálra ítélve). Társa cserben hagyja, de ő nem adja fel és visszatér a civilizációba rengeteg viszontagságon és több napi vándorláson túljutva.

tel_visszatero2.jpg

Célja: hazakerülni és bosszút állni azon, aki sorsára hagyta. A film vége egyben érzelmi csúcspont is: a két férfi harcát tárja elénk. A visszatérő az izgalmas cselekményen túl hihetetlen tájképekkel is megajándékoz bennünket. Értékelésem: 70%. ElőzetesIMDb

A kolónia (2013)

tel_kolonia.jpg

Az 5 + 1 helyen holtverseny alakult ki, két jelölt között: az egyik a 2017-es Wind River (Gyilkos nyomon), Taylor Sheridan rendezésében (Elizabeth Olsen és Jeremy Renner főszereplésével), a másik pedig a 2013-as Kolónia (amit Jeff Renfroe rendezett).

Ami a Kolóniát illeti: egy sajátos akció-thriller, mely több elemében horrorként is megállja a helyét, mégpedig egy másik havas tájon játszódó horrorfilm -  A dolog (1982) cselekményét idézve. Ebben a történetben azonban egy disztópikus, világvége utáni szituáció bontakozik ki előttünk, ahol a Földet örök tél és jéghideg időjárás jellemzi. A túlélők, különböző, földalatti telepeken élnek, kolóniákat alkotva. Az egyik ilyen bázis emberei vészjeleket fognak egy másik telepről, így egy kutatócsoportot indítanak oda. A célhelyre érkezve azonban hihetetlen borzalmakkal találják szembe magukat. A film főszereplői, Laurence Fishburne, Bill Paxton és Kevin Zegers kitesznek magukért. A cselekmény izgalmas és dermesztő egyszerre. Horror-kedvelők számára igazi csemege. Értékelésem: 70%. ElőzetesIMDb

Wind River (2017)

A Wind River egy wyomingi indián rezervátum havas vidékére kalauzol bennünket, ahol egy alig 18 éves indián lány holttestére bukkannak. Az ügyben a hivatásos vadász Cory Lambert (Jeremy Renner) és a gyönyörű FBI ügynöknő, Jane Bannert (Elizabeth Olsen) kezdi el a nyomozást. Meglepetések és fordulatok során át bontakozik ki a szörnyű valóság a fiatal lány haláláról.

wind_river.jpg

A végső kép hátborzongató és elgondolkodtató egyszerre. A sztori akciójelenetekkel és rejtélyekkel is szolgál, gyakorlatilag nincsenek unalmas percei. Tempója mégis inkább lassú, mint gyors, mert így átérezhetővé tudja tenni számunkra a sebzett lelkű karakterek (pl. a lányaikat borzalmas módon elvesztő apák) belső vívódásait. Izgalmas, érdekes film, lenyűgöző téli képekkel. Értékelésem: 75%Előzetes, IMDb.  

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

5csillag.jpg

logo.jpg

2018.12.24.(16:02)

Ami jó és ami nagyon gyenge az új Predator filmben

Éppen 31 éve annak, hogy John McTiernan 1987 -ben elkészítette Svarcival a legelső ragadozó filmet, mely rögtön óriási sikert aratott és amelyben szerepet kapott az akkoriban 26 éves Shane Black is. Aztán Mr Black átült a kamera túlsó oldalára és 2005 -től rendezésbe kezdett. Legelső zsengéje azonnal zseniális lett: a "Durr, durr és csók" (Robert Downey Jr, Val Kilmer és a gyönyörű Michelle Monaghan főszereplésével). Fanyar humor, helyzetkomikum, óriási alakítások és kiváló rendezés jellemezte a végeredményt. Később Black -nek születtek ugyan nagyon gyenge alkotásai is (mint a Rendes fickók), ám 2018 -ban visszatért "gyökereihez" a Ragadozó alakjához. Ezúttal azonban nem szereplőként, hanem rendezőként láthatott egy új epizód elkészítéséhez. Ez lett az idén mozikba került Predator - A ragadozó.

predator_2018.jpg

A film kapott hideget és meleget egyaránt, ráadásul az IMDb -n alig közepes értékelést kapott (5,5 ponttal), miközben az eredeti, 1987 -es változat ma is 7,8 ponton áll (338 ezer szavazat után). Ugyanakkor hozzá kell tegyük: vannak a filmnek pozitívumai is. Ide tartozik például a vagány karakterek és dumák sora, mellyel kétségtelenül Black megreformálta a franchise eddigi komor alaphangulatát. Ehhez az új részhez Black nem szerződtetett sztárokat, de talán jobb is. A főszerepet a 37 éves Boyd Holbrook kapta az egzotikusan gyönyörű Olivia Munn oldalán. A többiek (Trevante Rhodes, Keegan Michael Key és Alfie Allen) felejthető alakítást nyújtanak. A kivétel Holbrook mellett talán Yvonne Strahovski, akinek nevét érdemes megjegyeznünk, annyi elánnal alakította karakterét (bár szerepe csak nyúlfarknyi az egész filmben).

Pozitívum, hogy ezúttal kapunk valamiféle "csapatérzést" is, hiszen van egy furcsa összetételű brigád is a történetben, mely belecsöppen a ragadozó üldözésébe és idővel nagyon belejön a harcba. A csapat tagjai elvarázsolt figurák, csupa elvont, problémás fickó, akiket az amerikai hadsereg épp elkülönítésre szán (sittre vágva őket valamiféle táborba utalva az egész társaságot). Mert mindannyian katonák, ráadásul a legjobbak közül. Csak épp kicsit kattantak. Ha a forgatókönyv és rendezés jobban rámegy erre a szálra, alaposabban kidolgozva a karaktereket és eredetiséggel feltöltve a figurákat, akkor a végeredmény nagyságrendeket javulhatott volna. De sajnos Black elpuskázta a dolgot.

Itt el is jutunk a negatívumokhoz: az első rögtön az alaptörténet és forgatókönyv. (Innentől spoiler alert!) Nagyon gagyi ugyanis az az alapállás, mely szerint a ragadozóknak két alfaja létezik: a kisebbek és a felturbózott genetikájúak (az előbbiek "csak" három, utóbbiak viszont 4 méteresek) és miközben a kicsik jóindulattal érkeznek a Földre (hogy segítsenek nekünk), addig a nagyok ellenségesek és hódítani jönnek. Mondani sem kell ezek egymással is hadban állnak. Túl azon, hogy ez az egész egyáltalán nem passzol az előzmény részekhez, gyengécske is. Pláne úgy, hogy a nagy megöli a kicsit, a kattant csapat meg persze végez az óriással.

Negatívum az is, hogy a legújabb részben alig kapunk a "predator-élményből", azaz alig-alig látjuk a ragadozókat és nagyon kevés a harci jelenet illetve komoly akció is. Túl sok a CGI és túl kevés az eredetiség. Ha a korábbi részekhez hasonlítjuk, bizony nagyon lemarad Black filmje. A legelső, 1987 -es epizód telitalálat (8,5 pontos), a Danny Glover nevével fémjelzett második rész (1990) már kicsit visszaesés (8 pont), bár kétségkívül nagyon hatásosak a városi körülmények közt zajló harci jelenetek (de Glover nagyon nem Svarci). A 2010 -es Ragadozók (azaz harmadik fejezet) Antal Nimród rendezésében és Adrien Brody főszereplésével viszont újra nagyon jó, sőt fantáziát és új megközelítéseket visz a történetfolyamba (8,5 pont). Közben 2004 -ben és 2008 -ban elkészültek a versus részek is, melyek durván nagyot buktak. Ezek közül a másodikat nem is lehet 5 pont fölé értékelni (az IMDb -n is 4,7 csillagot kapott), viszont az első egyáltalán nem rossz, sőt simán 7 pontos.

A legújabb, mostani fejezet sajnos sok helyen a második versus film színvonalán van értékelve, pedig azért lényegesen jobb annál. Értékelendő a reform-szándék, néhány jelenet kivitelezése és a "csapat" megjelenítése is. Vannak benne látványos, élvezhető jelenetek és alapvetően a tempó is pörgős.

A Filmelemző blog értékelése: 60%, azaz 3 / 5 pont, vagyis egyértelműen jobb a második versus résznél, de az elsőt nem előzi meg. Nézhető, közepesnél valamivel jobb minőség. Sajnos kihagyott lehetőség.

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!

3csillag.jpg

logo.jpg

2018.12.20.(22:58)