A nagy pénzrablás - a Netflix legnépszerűbb sorozata [44.]
A 2017-es spanyol akciófilm-sorozat - a La casa de papel (Money Heist), magyarul: A nagy pénzrablás - töretlen sikerrel "fut" a Netflixen, mégpedig hetek óta a legnézettebb sorozatok közt szerepelve. A kimondottan szórakoztató, lendületes és izgalmas akció-folyam titka a rendezés és a karakterisztika, melyek magasan az átlagsorozatok fölé emelik Alex Pina alkotását. Az alaptörténet 8 főszereplőre épül, akik összefogva az évszázad rablására készülnek. Betörnek a spanyol királyi pénzverdébe és onnan több milliárd (!) euró kinyomtatása után, örök életükre meggazdagodva terveznek meglépni.
A kép forrása: Netflix (netflix.com)
A forgatókönyv ügyesen építkezik: ott vagyunk a kulcskarakterek összefogásánál, az akció megtervezésénél és végrehajtásánál is, miközben afféle spin-off mellékszálak formájában sorra bemutatásra kerülnek az egyes szereplők is. Sajátos módon, az egyik karakter, a csinos Tokio (Ursula Corberó) kapja a narrátor szerepkörét, a 29 éves fiatal nőtől hallunk a fontosabb összefüggésekről és a többiek jellemzéséről is. A másik kiemelkedő karakter a 43 éves El Profesor (Álvaro Morte), aki végig a szálak legfőbb mozgatója, a szellemi szerző, az egész rablás kiagyalója, a ravasz és trükkös terv szellemi szerzője.
Ami a csapat többi tagját illeti: mind a heten egy-egy nagyváros nevét viselik, hogy az égvilágon semmit se tudjanak a másikról. Az eredeti csapat tagja: apa és fia, Moszkva (Paco Tous) és Denver (Jaime Lorente), a Professzort segítő szívtelen és kegyetlen (ám stílusos) "alvezér" Berlin (Pedro Alonso), a rejtélyes, csinos Nairobi (Alba Flores) és a két izom-ember, verőlegény: Helsinki (Darko Peric) illetve Olso (Roberto Garcia). No meg ott van még az alig 22 éves számítógép-zseni Rió (Miguel Herrán), aki szenvedélyes érzelmeket táplál Tokio iránt (mely érzelmek olykor viszonzásra is találnak az idősebb nő részéről és egy-egy tüzes együttlétben nyilvánulnak meg a fiatalok között). A sokszínű kis csoport később újabb tagokkal bővül az idő múlásával, akik mind újabb és újabb archetípusokkal gazdagítják a furfangos kis csapatot.
A kép forrása: eclecticpop.com
Fontos karakter még az a 40-es nyomozónő, Murillo detektív is (Itziar Ituno), aki mindent megtesz a rablók elfogásáért, miközben maga is komoly otthoni válsággal küszködik. Magánélete ugyanis romokban hever, mert a szintén rendőrségen dolgozó férje korábban verte és most a válásától hangos a sajtó (illetve a rendőr-szakma). Különleges fejlemény, hogy a rablás alatt ismerkedik meg az egész betörést irányító El Profesorral (aki időnként előbújik rejtekhelyéről és ugyanabba a kávéházba tér be, ahová a rendőrnő is jár). A detektívnőnek fogalma sincs arról, hogy a bizalmába férkőző férfi az egész bűntény vezéralakja. Kettejük kapcsolata a sorozat egyik legérdekesebb konfliktusává válik.
Jó a forgatókönyv, fordulatos a történet, kapunk meglepetéseket, akciókat, szerelmet, sőt szenvedélyt és rejtélyeket is, miközben élvezhetjük a rendezés különlegességét is. Ám a Nagy pénzrablás igazi értékét az egyes karakterek megjelenítése adja: az archetípusok közt ott találjuk például az intellektuális vezetőt (El Professor), a szenvedélyes csajszit (Tokio), a rejtélyes múlttal rendelkező "kemény nőt" (Nairobi), az összetett személyiségű középkorú dolgozó anyát (és detektívet), ő Murillo nyomozó, a kegyetlen bűnöző-profit (Berlin) és például a megjavulni kész sittes vagányt (Denver). Sorsok, élettörténetek keverednek egy rablás bevezető-sztorijában "feloldódva", kitűnő szórakozást kínálva a nézőknek.
Külön kategóriát jelentenek a túszok (szám szerint 67-en), akik közt ugyanúgy találunk zűrös és változatos figurákat, elképesztő háttértörténetekkel, konfliktusokkal és előéletekkel mint a rablók esetében. Van itt például főnökébe szerelmes titkárnő, Mónica (Esther Acebo), kettős életet élő vezérigazgató, Arturo (Enrique Arce), nőcsábász középiskolás fiú, diplomata-gyermek tinilány és még seregnyi érdekes karakter, akiket fokról-fokra, epizódról epizódra ismerhetünk meg.
Az első két évad (22 rész) egy külön sztori, a harmadik és negyedik évad (16 epizód) pedig egy másik történet. Mintha két sorozatot néznénk: egyet a rablásról (ez a jobb) és egyet pedig az azt követő eseményekről. A La casa de papel két elkülönülő film.
Soha nem tudjuk mit hoz a következő jelenet, melyik karakter kerül alaposabb bemutatásra és mit tartogat számunkra az újabb 45 perces epizód. Ha "elkap" bennünket a sorozat, nem ereszt többé, muszáj tovább néznünk. Alighanem ez a Nagy pénzrablás sikerének is a legfőbb titka, no meg az, hogy minden korosztálynak szól, mert mindenki megtalálja benne a számára érdekes történet-szálat és karaktert. A Filmelemző blog értékelése (az első éved után): erős 80-85%!
Ajánlani tudjuk akció-, krimi és thriller szeretőknek, sorozatfüggőknek és mindazoknak, akik élvezettel nézik a fordulatos sztorikat, érdekesen kidolgozott karakterekkel.
Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!