Kémek a Sasfészekben (1968) [42.]
Ha a járványveszély miatt nem mehetünk közösségekbe, jelentősen leszűkülnek szórakozási lehetőségeink. Ilyenkor érdemes elővenni a régi, nagy filmes klasszikusokat, melyekben biztosan nem fogunk csalódni. Az egyik ilyen, az 1968-as Kémek a sasfészekben.
Alistair MacLean 1967-es háborús regényének filmváltozatát (eredeti címén: Where Eagles Dare) akárhányszor meg lehet nézni, mindig szórakoztató és izgalmas marad. Vajon mi a film hosszú évek óta tartó, töretlen sikerének titka? Elsősorban a sztori - látvány - színjátszás hármasa, melyben kapunk egy fordulatos kém-történetet, egy akciókkal és harci jelenetekkel teli háborús világot és két nagyszerű színészt (ők: Clint Eastwood és Richard Burton).
A cselekmény helyszíne az ausztriai Hohenwerfen vára, mely a XI. században épült, és amely a filmben Schloss Adlerként jelenik meg. Ám minthogy a várnak nincs felvonója, bizonyos jeleneteket az Ebensee-i Feuerkogel-Drahtseilbahn-nál forgattak le. A Salzburgtól 40 km -re délre fekvő csodálatos építmény egyébként egy 155 méterrel környezete fölé magasodó szikladombra épült, így fantasztikus kilátást nyújt az osztrák hegyvidékre. (Ezt a filmben is kiválóan kihasználják, mikor a havas tájat mutatják Smith őrnagy és Schaffer hadnagy akciói közben.)
A kémek a Sasfészekben egy olyan háborús kaland-akciófilm, mely tökéletesen visszaadja a második világháborús kémvilág sajátos aromáját. Kiválóan működik az egész: a sztori kezdetén felvázolják (egy katonai eligazításon) a körülményeket - egy amerikai tábornok, bizonyos George Carnaby német kézre kerülését (aki mivel kulcsfigura az 1944 júniusi normandiai partraszállás előkészítésében feltétlenül kiszabadítandó személy) - majd kiválasztanak egy csapatot a megszöktetésére, végül bemutatnak egy kiválóan megszervezett és végrehajtott katonai kommandós akciót, mely nem csupán kiszabadítja Carnabyt de le is leplezi a németek kémhálózatát is Angliában.
A cselekmény lineárisan, vagyis egyetlen szálon fut, az utolsó percekig együtt izgulunk a főhősökkel. A hét fős különleges katonai egységet a 43 éves John Smith őrnagy vezeti (Richard Burton), aki végig kezében tartja a szálakat, helyettese pedig az amerikai Schaffer hadnagy, akinek karakterét az akkoriban 38 éves Clint Eastvwood formálja meg. A többi 5 brit katonát kevéssé ismert színészek alakítják, viszont a főbb karakterek közt akad még két hölgy is (mindketten a szövetségeseket segítik), ők Ingrid Pitt (Heidi szerepében) és Mary Ure (Mary Ellisonként). Megemlítendő még a német tisztek közt a Kramer ezredet alakító Anton Diffring és a kötekedő SS őrnagy, Von Hapen karakterében Derren Nesbitt.
A gyönyörű Ingrid Pitt, Richard Burton ölében
Az alaptörténet rövid átfutása előtt érdemes pár szót ejtenünk arról a hangulatról, mely a film nézése közben elfog bennünket. Először is a havas, hegyekkel teli ausztriai táj gyönyörű hátteret ad a Wehrmacht egyenruhákban akciózó sztároknak, akik tényleg hitelesen adják a marcona és vérprofi kommandósokat. Burton férfias kisugárzása biztosan sok női szívet megdobogtatott a film első bemutatójakor, de az az igazság - el kell ismerni - hogy valóban van stílusa: szűkszavú, félelmet és megalkuvást (vagy gyengeséget) nem ismerő keménysége, amit jó nézni egy háborús kémfilmben. Ugyanez igaz Eastwoodra is, csak másképp, ő még kevesebbet beszél, viszont több német torkot vág el, mint bárki (szemrebbenés nélkül). Ő a vérprofi kommandós archetípusa (máig).
A film alapját képező bevetést minden lépésében siker kíséri: Smith és Schaffer bármihez fognak, az összejön. Simán bejutnak a német támaszpontra, aztán a várba és könnyedén elhozzák a célszemélyeket is (sőt Smith ravasz kis trükkje is bejön). Ez a sikersorozat azonban nem teszi kiszámítható gagyivá a filmet, Brian G. Hutton ugyanis ügyesen adagolja a problémákat és leküzdendő akadályokat is, valahogy elhisszük, amit látunk. A másik kiemelendő tényező a táj és a sikeres akciójelenetek mellett, az Hohenwerfen vára a felvonóval, mely megmarad memóriánkban, annyira látványos.
A történet szerint a két szövetséges tisztnek és 5 katonájuknak fő feladata Carnaby tábornok kimenekítése a Schloss Adlerből. Csakhogy furcsaságok kísérik bevetésüket: az egyik őrmester már az ejtőernyővel kiugrás után meghal (de holtteste arra utal, hogy megölték, nem pedig a földet érésbe halt bele), egy másik katonának pedig később vágják el a torkát. A csapat maradék tagjai viszont német ruhákban bejutnak a vár előtti támaszpontra. Ott derül ki: Smith őrnagynak két női segítője is van: a helyi kocsmában dolgozó Heidi és Mary (aki titokban érkezett a kommandó tagjaival, utolsóként ugorva a gépből). A csapat tagjai betévednek a kocsmába, ahol a két nőt meghívja a várba Von Hapen SS őrnagy (ami a terv része), viszont a szövetséges katonák egy váratlan razzián lebuknak. A három közkatonát külön teherautón viszik a várba (kihallgatásra), a két tisztet viszont személyautóval. Szökésük látványos és villámgyors: menet közben veszik át az autó feletti uralmat. Innentől begyorsulnak az események: Smith és Schaffer a három elfogott társukat kísérő németek nyomába erednek és felvonó-lanovkájuk tetején utazva jutnak be a várba.
Az építmény belsejébe aztán egy kötélen másznak fel, melyet a közben várba érkezett (szobalányként munkát vállaló) Mary enged le szobája ablakából. A film legérdekesebb része az, amikor Smith őrnagy meglepi a tárgyalóhelységben megbeszélést folytató német tiszteket: egyszerűen fegyvert fog rájuk és még hű társát, Schaffert is közéjük ülteti. Jelen van a három angol közkatona társuk is, amikor a brit őrnagy egy hihetetlen sztorit ad elő. Elmondása szerint ő egy német titkos-ügynök és a három brit közkatona pedig angol kém, akiket most leleplez. Az állítólagos brit kémek persze tiltakoznak, mondván éppen hogy ők a németek emberei, de Smith azzal inti le őket, hogy ha azok, akiknek mondják magukat: írják le az Angliában működő német ügynökök neveit és legfőbb összekötőjüket.
A csapda beválik: a három britnek tűnő, de valójában tényleg a németeknek dolgozó katona mindent leír (kiadják az egész angliai kémhálózatot). Smith csak erre vár, összeszedi a cetliket és indulni készül. Közben közli a meglepett társasággal, hogy akit ők Carnaby tábornoknak hisznek egy egyszerű tizedes (civilben színész) akit csak megkértek arra, hogy játssza el a tábornok szerepét. Kiderül: ez az egész csak komédia volt, azt a célt szolgálta, hogy a kémgyanús angolokat beosszák a csapatba és tőrbe csalva őket, ügyesen kiszedjék belőlük a többi angliai kém neveit. Legfőképpen pedig annak nevét, aki beépült az angol hadvezetés legfelső szintjébe.
Az akció tehát sikeres lesz, már csak ki kell valahogyan jutniuk a Sasfészekből. Ez azonban nem annyira egyszerű, tekintve, hogy több ezer német katona akarja ezt megakadályozni. Smith és Schaffer a csapat élére állnak, magukkal viszik Carnambyt és a három kémet is, majd tűzpárbajt vívnak üldözőikkel. Ez a rész a film legmozgalmasabb része: szabályos háborús jelenetek sokasága, melyben a géppisztolyok mellett főszerepet kapnak az időzíthető bombák is. Schafferék ugyanis ilyen bombákkal fedezik visszavonulásukat. Kijutnak a felvonóig, ott azonban megszökik tőlük a három kém közül kettő (a harmadik ekkor már nem él). Smith azonban utánuk megy és nagy nehezen kivégzi őket egy lanovka tetején verekedve velük. Később leugranak a felvonóról (egy patakocskába) és egy busszal menekülnek tovább a repülőtérre. A csattanó már az értük küldött repülőn következik, melyen ott ül Smith felettese is, Wyatt Turner ezredes (Patrick Wymark). Az ideges főtiszt látszólag azért érkezik, mert aggódik a csapatért, valójában viszont először akar értesülni arról, hogy lebukott e. Amikor ez egyértelművé válik, nem nagyon marad választása.
A kémek a sasfészekben egy izgalmas és látványos nagy klasszikus, mely minden korosztály számára szórakoztató kikapcsolódást nyújt. Ajánlom így fiataloknak és idősebbeknek is, de leginkább a háborús filmek rajongóinak.
Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!
2020.03.15.10:45
