A horror-specialista francia rendező, Alexandre Aja (aki többek közt a Sziklák szeme című 2006-os horrort is rendezte) 2019 nyarára készítette el krokodilos izgalom-áradatát, Préda (Crawl) címmel. Az alig 87 perces film - mely - egyszerre akcióbomba, thriller és horror is - végig fenntartja érdeklődésünket és az utolsó jelenetéig feszült izgalomban tart bennünket. A script lineáris, egyszerű, mondhatni bonyodalmaktól és nagy fordulatoktól mentes, viszont jól kitaláltan adagolja nekünk a kalandokat illetve a feszültséget. Az egész kicsit a Cápa (Jaws) filmekre emékeztet, de számomra megidézi a Háborgó mélységet is. Egy biztos: kicsit sem unalmas, sőt lendületes, mi több: néhol körömlerágósan izgalmas; én legalábbis csak a legvégén felkúszó betűknél kezdtem engedtem a fotel karfájának szorításán.

Az ilyen típusú horroroknál nekem mindig az "én mit csinálnék ebben a helyzetben" vagy a "ki fogja megúszni, ki hal meg" esetleg a "hogyan győzik le a szörny(ek)et" típusú kérdések az érdekesek. No itt aztán bőven van alkalmunk ezek megfogalmazására. A probléma-megoldás és a menekülés kitalálása középpontba kerül, amitől az első perctől az utolsóig van izgulni-valónk. Vannak természeti csapások, emberevő krokodilok és még egy kis dráma is a főszereplők közti konfliktusokban.

A cselekmény helyszíne Florida, mégpedig napjainkban, amikor egy iszonyúan pusztító, 5-ös erősségű hurrikán (neve: Wendy) éri el a félsziget partjait, magával ragadva fákat, háztetőket és szinte mindent, ami nincs tökéletesen a földhöz rögzítve. A katasztrófa sújtotta övezetben él a 49 éves Dave Keller (Barry Pepper) aki nem menekül el a környékről, - még az evakuálásra való hatósági felszólítás után sem - inkább védelmezi azt a családi házat, melyben még válása előtt együtt élt annak idején családjával (ahol utoljára volt boldog). A férfi a kihalt, vihar által feldúlt és a borzalmas szélviharban düledező épület alagsorában húzza meg magát az ítéletidő elől. Közben Dave egyik lánya, a sportszerűen úszó és gyönyörű Haley (Kaya Scodelario) nagyon aggódni kezd édesapjáért és elhatározza, hogy a tiltás dacára beszökik a lezárt, katasztrófa sújtotta övezetbe, hogy kimentse onnan Dave -et. Eddig az alapszitu valódi spoiler nélkül. 

Ha szeretnél a sztorin meglepődni, akkor ugord át a következő, bekeretezett részt, amiben spoileres a történet rövid ismertetése.

A Crawl egy határozottan izgalmas, körömlerágós horror, melyben láthatunk véres jeleneteket, nagy meneküléseket és feszült pillanatokat is. A nagyon csinos, 27 éves Kaya Scodelario (Útvesztő trilógia, Karib tenger kalózai - Salazar bosszúja) kifejezetten hitelesen alakítja az apját megmenteni akaró fiatal nőt, akinek kiemelkedő úszóeredményei egyébként később fontos szerepet kapnak a film második felében. Az apát alakító Barry Peppert - akit tucatnyi filmben láttunk már katonaként, vagy rendőrként - szintén elismerés illeti: bár karaktere nem igényel nagy ívű játékot (és túl sok szöveget sem), kiválóan megoldja a figurát. Kettejük közt van egy kis konfliktus is (kapunk hangyányi karakter építést): a férfi magát okolja a válásáért, ami szerinte önzése miatt történt, mert túl sok időt töltött Haley edzésével (ő trenírozta lányát az úszóversenyekre). A lány meg haragszik apjára, amiért az elhagyta a családot. Persze az életveszélyes szitu, amibe kerülnek feloldja viszályukat. De ez a kis konfliktus picit színesíti az egész sztorit.

Ami a negatívumokat illeti: talán csak a sokszor idegesítő szerencsétlenkedéseket tudnám kiemelni. Ilyen az amikor, képtelenek felemelni a házba vezető csapóajtót, melyhez egyébként csak valamilyen segédeszközt kellene használniuk, például egy feszítővasat, vagy ásónyelet. Ráadásul van is ilyesmi a pincében, mégsem használják. Ugyancsak zavaró, hogy mikor simán felmehetnének a háztetőre, hogy onnan jelezzenek a helikopternek, csak szerencsétlenkednek és a szobából próbálják felhívni magukra a figyelmet. Ezek persze apróbb gondok, rávágható ezekre, hogy válság-helyzetekben nyilván mindenki ügyetlenkedik a stressz és a félelem miatt.

A látványvilág szerintem ütős: teljesen hihető a hurrikán megjelenítése és a krokodilok (vagy aligátorok [sosem tudom mi a különbség]) is nagyon életszerűek. Voltaképp a rendezés plusz látvány az, ami kiemeli a Crawl minőségét a hasonló témájú "cápásszörnyeskrokodilos" horrorok világából. Én mindenesetre szívesen néztem végig, megbocsátva az időnként bosszantó "töketlenkedéseket" is.

Alexandre Aja egy nagyon jó kis krokodilos horrort rakott össze idén nyáron, melyet nyugodt szívvel tudok ajánlani minden horror-kedvelőnek, de kifejezetten a cápás-filmekre rámozduló adrenalin-függőknek, akik szívesen izgulnak végig 87 percet, próbára téve idegeiket. Nálam a Crawl simán 80%-os film.

Részletesebben nézve a négy ismert szempont alapján: alapsztori: 80%, rendezés: 85%, színészi teljesítmények: 70%, látványvilág: 85%.

Facebook csoportunk

2019.11.12. (21:10)