Aaron Schneider rendező 2020-as háborús drámája, a Greyhound csatahajó valódi "csemege" a háborús filmek kedvelőinek, mert átélhető és látványos formában mutatja be a második világháborús tengeri hadviselést az Atlanti óceánon. Az alaptörténet még 1955-ben született meg C. S. Forester tollából, aki akkoriban remek regényt írt "The Good Shepherd" címmel az Atlanti csata eseményeiről (egy konvojt kísérő csatahajóról illetve annak kapitányáról). Ezzel a művével Forester a Greyhound elkészítésére inspirálta a Tom Hanks - Aaron Schneider párost. A forgatókönyvet maga Hanks készítette el, a rendezői székbe pedig Schneider került. A végeredmény egy remek háborús dráma lett, Tom Hanks főszereplésével és kivételes látványvilággal.

A kép forrása: nytimes.com

Mielőtt a film elemzésére térnék, egy dolgot mindenképp szeretnék kiemelni: a Greyhound elsősorban a témát szerető, háborús-film fanoknak nyújt igazi film-élményt, mert legfőbb előnye és értéke a második világháborús hadihajók belső életének realisztikus bemutatása, nem pedig a fordulatos izgalmak akció-gazdag "tálalása" (ahogyan a mai modern akció-filmektől megszokhattuk). Ennél a filmnél tehát csak akkor várhatunk katarzis-élményt, ha értékelni tudjuk a háborús hadihajók látványát, a viharos óceánon felbukkanó német U-bootok keltette félelmet és az angol - amerikai csatahajók belső életének bemutatását.

A kép forrása: thenationroar.com

Az alábbiakban a film alaptörténetének rövid váza olvasható. Aki nem akarja ismerni a sztorit, az ugorja át az itt következő, bekeretezett részt, mert ez bizony spoileresen áttekinti a lényeget. Nézzük tehát miről is szól a Greyhound:

A film értékelésénél és elemzésénél rögtön feltűnhet némi párhuzam Christopher Nolan 2017-es Dunkirk című filmjével, melyben ugyanúgy az események nyers, realisztikus bemutatását láthatjuk (szerencsére a Nolan által erősen túltolt és baromi idegesítő hangeffektek nélkül). 

A kép forrása: puliwood.hu

A Greyhoundban ugyanúgy nem tapasztalhatunk finomkodást, részletesen bemutatott karaktereket vagy túlbonyolított történetfűzést, mint a Dunkirkben. A script és a rendezés egyszerűen "elénk veti" a sztorit nyersen, a harci jelenetek valósághű, egyszerű és naturális ábrázolásával.

Ami engem ebben a filmben leginkább megfogott az a sajátos képi világ, mely lehetővé teszi, hogy úgy érezzük mi magunk is ott vagyunk a viharos óceánon a német tengeralattjárókat fürkésző amerikai tengerészek között. Az arcunkba vág a jeges vízpermet és a horizonton több tucatnyi szövetséges hajó látványában gyönyörködhetünk. Együtt rettegünk a matrózokkal és Krause kapitánnyal azon, hogy hol és mikor bukkan fel egy U-boot, majd ugyanúgy velük örülünk egy-egy ilyen tengeralattjáró elpusztításának. Engem megfogott, hogy belülről láthatok egy második világháborús hadihajót, ágyúival és műszereivel együtt, illetve bele tekinthetek abba is, ahogyan egy tengeralattjáró üldözése folyik szonárokkal, radarokkal, hang-megfigyelésekkel, nyüzsgő tengerésztisztekkel és pattogó parancsszavakkal.

Tom Hanks alakítása szerintem nagyszerű, noha a karakter nem igényel különösebb színészi kvalitást, lévén hogy az általa megjelenített Krause kapitány többnyire egyszerűen csak parancsokat ad embereinek, illetve a tengert bámulja. És mégis. Tom Hanks még ezt az egyszerűséget is mesterien csinálja: tekintete sokatmondó, jelenléte akkor is erős, mikor semmit nem csinál. A végső jelenet pedig kifejezetten megható, ahogyan a szállítóhajókon lévők éljenzik a kapitányt helytállásáért (és amiért megvédte őket).

Sajnos valóban keveset kapunk a főszereplő bemutatásából, csupán a sztori elején láthatjuk magánéletét, mégpedig az 57 évesen is gyönyörű Elizabeth Shue révén akinek épp a kezét készül megkérni. Tudjuk, hogy a kapitány vallásos és azt is, hogy jó vezető is, hiszen emberei tisztelik és még a matrózok közti viták elsimításában is diplomatikusan tud eljárni. Egyetlen kritikám a filmmel kapcsolatban az, hogy Krause alakja sokkal több bemutatást érdemelt volna. A Blöffből jól ismert Stephen Graham ezúttal teljesen új oldalát mutatja, mint komoly első tiszt, ő a film harmadik kiemelkedő karaktere.

Összességében a Greyhound egy nagyon jó háborús film, de igazi film-élményt csak a háborús-film fanoknak tud nyújtani. Elsősorban nekik ajánlom, nem bánják meg, ha megnézik. Értékelésem: erős 80%. 

Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!

2021.06.26.(18:48)