Több módon is hozzá lehet nyúlni minden idők egyik legnagyobb énekesének élettörténetéhez de Baz Luhrmann meglehetősen sajátos módot választott: Elvis Presley pénzéhes menedzserét választotta központi karakteréül. Ez önmagában vitatható döntés, hiszen a király hihetetlen tehetség volt és különleges egyéniség is, aki sajátos gyermekkort követően, a színes-bőrűek világából érkezett a show-műsorok világába, így ezernyi aspektusból mutatható meg kivételessége. Feltehető a kérdés: valóban egy pénzéhes, szívtelen szélhámos középpontba emelése és a királlyal kialakuló konfliktusának elénk tárása a legjobb mód arra, hogy megismerjük Elvis Presley valódi énjét? Vagy Luhrmann igazi célja nem is Elvis bemutatása volt, hanem Tom Parker, valódi nevén Andreas van Kuijk szerepének kiemelése?

Kép forrása: cnet.com

Ha a történet-vezetést nézzük, minden jel arra utal, hogy középpontban bizony Tom Parker áll: ő a film narrátora, ő mondja el az utószót is és az ő karakteréhez választottak valódi világsztárt is a zseniális Tom Hanks személyében. Ugyanakkor a döntés a legkevésbé sem volt zseniális, mert így nem ismerjük meg Elvis valódi énjét, gyermekkorát, gondolatait, ízlését és ezernyi titkát, melyre én speciál kíváncsi lettem volna. Sokkal kíváncsibb, mint a hájas, számító menedzserre, aki végül tönkretette a királyt. Valamiért azonban Luhrmann érdekesebbnek találta a ravasz menedzser és a naiv vidéki énekes kapcsolatát, mint magának Elvisnek a megmutatását. Nagy kár (ami engem illet).

Ha a film pozitívumait nézzük, első helyen kell kiemelnünk a főszereplő, Austin Butler játékát, aki valóban tökéletesen hasonlít a 30-as Elvisre. Ugyanakkor hozzá kell tegyük: a valódi Elvis karizmatikusabb figura volt, sokkal színesebb egyéniséggel. Mégis képes megidézni a királyt, így elismerésre méltó amit a vásznon csinál.

Kép forrása: people.com

Ami Tom Hankst illeti: nem ez élete legnagyobb alakítása. Igazából belső egyéniségétől mérföldekre van Tom Parker ezredes karaktere, ami sajnos át is jön a néző számára.

Ami magát a figurát illeti: Tom Parker valódi neve Andreas van Kuijk fiatalon és illegális bevándorlóként került Hollandiából az Egyesült Államokba, ahol egy katonatiszt nevét vette fel. (Állítólag egy nő meggyilkolása miatt kellett egy teherhajóra felszökve az USA -ba menekülnie, bár a gyilkosságot soha nem sikerült rábizonyítani.) Később számtalan dologgal foglalkozott - volt cirkusz-igazgató is - majd 30 évesen a show-biznisz világába csöppent. Mintegy 16 évnyi menedzserkedés után, 46 évesen, 1955-ben figyelt fel, az akkoriban alig 19-20 éves Elvis Presleyre, akit megkörnyékezett és "felkarolt". Kezdetben legalábbis úgy tűnt, hogy felkarolja, valójában egyre jobban magához láncolta a fiatalembert.

Pozitívum a filmben, hogy enged némi betekintést Elvis Presley gyermekkorába, kiemelve a tényt, hogy feketék lakta környéken nőtt fel a Tennessee állambeli Memphisben. Itt nagy hatással volt rá a színes-bőrűek zenéje és legjobb barátai is a feketék közül kerültek ki, mondhatni egészen haláláig tőlük nyert lelki támogatást. Erre a filmben utalást tesz több jelenet is, például amelyikben transzba esik 10-12 évesen egy feketék által rendezett gospell eseményen. Ugyancsak kiderül a filmből, hogy rendkívüli fontosságú volt Elvis életében édesanyja, akit 23 évesen veszített el. Sajnos azonban itt véget is ér Elvis bemutatása, a továbbiakban mindent az "ezredes" határoz meg: a film ugyanis elsősorban kettejük kapcsolatát mutatja be.

Kép forrása: www.in.hu

Ezzel el is érkeztünk a negatívumokhoz: nagy lehetőséget hagy ki a script Elvis tizenéves korszakának átugrásával (az egyetlen említett jelenet kivételéve), hisz nem látjuk dalainak gyakorlása közben, felemelkedése során, nem ismerjük meg jellemét, hogy mit szeretett, hogy mit utált, hogy mitől félt vagy miért rajongott. Feleségével, Priscillával való kapcsolatának bemutatása is csak felszínes, kislányával pedig egyáltalán nem tudjuk meg, hogy miként viselkedett. Szintén hiányérzetet hagy bennünk, hogy a rengeteg korabeli sztárhoz fűződő kapcsolata bemutatlan marad. Főleg Mac Davis kihagyása fájó, aki több slágerét is írta (a In the Ghetto, A Little Less Conversation, Memories és a Don't Cry Daddy  hónapokig voltak sláger-vezető dalok világszerte). Mindezek helyett a fókusz mindvégig a hájas menedzseren van és azon, ahogyan fokozatosan hatalmába keríti Elvist.

Parker disznóságra vetemedik: Elvis háta mögött köt hosszútávú szerződést egy Las Vegasi szállodával. Innentől a királyt akarat-gyenge bábnak látjuk, aki átverhető, aki nem tud sarkára állni, aki áldozat. Elindul a lejtőn: iszik, kábítószerezik, meghízik, majd elhagyja a családja is és még az apja is csak a kihasználására törekszik. Parkert ugyan meggyűlöli egy idő után már átlát mesterkedésein és szembeszállni is megpróbál vele, de ekkorra már csak a nyugtatók és egyéb szerek irányítják. A vég 42 évesen egy szívroham formájában éri utol a Graceland névre keresztelt birtokán. Bár élete utolsó éveiben inkább a börtönként funkcionáló Las Vegasi szállodaszobájában élt, mely afféle arany-kalitka volt számára fellépései előtt és után.

Kép forrása: thesun.co.uk

Nagy hiányosság a filmben, hogy egyetlen igazi Elvis-slágert sem hallhatunk elejétől a végig, a 159 perces elnyújtott játékidőből sem tudnak erre időt szakítani. Összességében az új Elvis-film egy kihagyott lehetőség arra, hogy jobban megismerjük a zenetörténet legnagyobb alakját, az igazi Elvis Presleyt. Értékelésünk: 45-50%. 

Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!

2022.06.26.(21:50)