15 éves a The Walking Dead, a világ legnézettebb sorozata
Harmat Árpád
Éppen 15 éve annak, hogy 2010 októberében az amerikai AMC televíziós csatornán megjelent a műsorkínálatban a The Walking Dead legelső epizódja (egészen pontosan október 31-én Halloweenkor). Alapját Robert Kirkman, Tony Moore és Charlie Adlard azonos című képregénye adta. A sorozat nagy rajongójaként kötelességemnek érzem, hogy megemlékezzek a világ valaha volt legnézettebb sorozatának 15. évfordulójáról egy poszttal.
A The Walking Dead 2010 őszén szinte azonnal hatalmas siker lett és rögtön átvette a Fox International Channels is (minden adóján). Alig egy évvel később, 2011 októberében jött a második, majd 2012 októberében a harmadik évad (majd sorra egymás után továbbiak) a siker és az érdeklődés pedig nem lankadt. Kialakult az a mondás, hogy ha október, akkor Walking Dead. Közben jöttek a megbecsülést és világsikert jelentő adatok: a sorozat tarolt ugyanis külföldön is és odahaza (USA) az ötödik évad nézettsége rekordot döntött az amerikai kábeltévék történetében, mert első részét 17,3 millióan nézték. Az utolsó rész 2022-ben készült el, amivel véget is ért a kánon-korszak és után a már a spin-offok következtek. Jelenleg 11 évad és 169 rész tekinthető meg a Disney+ streaming szolgáltató kínálatában, melyek többesége 42-43 perces. Azok számára, akik nem ismerik tennénk egy kis áttekintést a sorozat alaptörténetéről és világáról.
Egy elképzelt disztópikus jövőben járunk mégpedig az Egyesült Államokban, ahol egy szép napon kitör a zombi-járvány, elpusztítva és élő halottá változtatva a lakosság nagyobbik részét. A nagyvárosok kihalttá válnak, az utcák elnéptelenednek és mindenhol élő-halottként dülöngélő, kóborló élőhalottak jellennek meg, akik zajra vagy más ingerekre azonnak aktivizálódnak és támadásba lendülnek. Biológiailag halottak, de agytörzsük működik így a legalapvetőbb funkcióik megmaradnak, mint például az állandó táplálkozási vágy. Nem képesek bonyolult problémamegoldásokra és nem is túl gyorsak, viszont nehezen ölhetőek meg, hisz már halottak. Az egyetlen biztos módja meggyilkolásuknak: az agy szétlövése vagy átszúrása (esetleg a teljes fej levágása). A járvány azonban nagyon gyorsan terjed mégpedig az élő-halottak harapásával: akit ugyanis megharapnak, az néhány perc vagy néhány óra leforgása alatt átváltozik zombivá. A járványnak ugyanakkor vannak túlélői is, akik megtanulták az életben maradás titkát: rejtőzz el, halmozz fel élemiszert és fegyvereket, majd légy csendes és ha megtámadnak, lődd szét a zombik fejét. A Walking Dead történetének középpontjában egy Georga állambeli seriffhelyettes áll: Rick Grimes (Andrew Lincoln). A járvány kirobbanása előtt közvetlenül kerül kórházba egy lövöldözést követően és mire magához tér kórházi ágyán, már csak az új, disztópikus és lepusztult világ képe fogadja. Nehezen találja meg feleségét és kisfiát, akik egy túlélő közösség tagjai. A sorozat ennek a bizonyos közösségnek a sorsát kíséri nyomon részről részre haladva. Bujkának, vándorolnak, néha itt-ott letelepednek, harcot vívnak a zombikkal vagy más túlélő csoportokkal, miközben belső kapcsolataik is folyvást változnak. Egyesek összekülönböznek másokkal, gyereket szülnek vagy éppen szerelembe esnek. A szereplők közül csak kevesen maradnak állandóak, a legtöbb karakter csak néhány részig vagy évadig kíséri a cselekményt aztán meghal miközben helyükre mindig újak érkeznek.
A sorozat sikerének egyik legfőbb titka a remek forgatókönyv, mely Frank Darabont munkáját dícséri illetve a rendezők kiváló tehetsége. A 11 évadot összesen 6 rendező készítette. Frank Darabont mellett: Michelle MacLaren, Gwyneth Horder-Payton, Johan Renck, Guy Ferland és Ernest R. Dickerson. A rendezés és a script is annak a központi vezérfonalnak a leképeződése, melyet úgy lehetne megfogalmazni, hogy
"minden rész tartogat meglepetéseket, a főhősök folyton újabb és újabb veszedelmekkel néznek szembe így minden epizód után kíváncsiak leszünk a következőre"
A fenti alapelv miatt a Walking Dead igazi, vérbeli darálandó sorozat, mellyel könnyen függőségi viszonyba kerülhetünk, azaz képtelenek leszünk abbahagyni. És ez is a készítők célja: 169 részre függővé tenni a nézőket, akik így hónapokra kattannak rá az egészre (ahogyan ez velünk is történt). A siker másik titka a színes karakterek sokasága, akikkel könnyen azonosulhatunk és akik hónapokra lesznek mindennapjaink részesei. A hős seriffhelyettes mellett van itt bölcs idős ember (több is ebben a kategóriában), szerelmes bombázó, vagány törvényen-kívüli, ázsiai pizzakihordóból lett hős harcos, macsó idegen, magányos középkorú nő, kamasz fiú, kamasz lány, színesbőrű családapa és sorolhatnánk. Közös bennük, hogy hosszabb rövidebb időre a középpontba került kis közösség tagjaivá válnak mindannyian.
Forrás: reddit.com
A nézőnek egyszerre több kedvence is lesz (hisz mindannyian összetett jellemek vagyunk) így amikor egy-egy kedvencünk meghal, tovább szorítunk a megmaradtaknak és néha újabb és újabb kedvencünk lesz. Ráadásul a színészi alakítások színvonala is többnyire elismerésre méltó: Andrew Lincoln mellett kiemelhető Norman Reedus (Darylként), Melissa McBride (Carolként) és például a csinos Lauren Cohan (Maggie bőrében). Legalábbis nekünk ők voltal főként a kedvenceink.
Nagyon jó a sorozat képi világa is: egyaránt kapunk nagyvárosi és vidéki helyszíneket, illetve hihető rejtekhelyeket különböző épületekben, építményekben (bázisokon, laborokban, börtönökben, kialakított elbarikádozott városokban ... stb).
Ami a negatívumokat illeti, mert azért ilyen is akad: néha azt érezzük, hogy bosszantó az elővigyázatlanságok, könnyelműsködések sora, melyek nagyon is jellemzik a legfőbb karaktereket és amelyekkal kapcsolatban azt gondoljuk: mi bizony nem lennék hasonló helyzetben ennyire elővigyázatlanok. Persze ezt nyilván nem tudhatjuk, de jóleső érzés próbára tenni fotelünk biztonságában önmagunkat: mi mit tennénk hasonló helyzetben?
De ettől függetlenül igenis hiba és gyakori probléma a sorozatban, hogy meglehetősen köztudomású dolgokat sem tartanak be. Ilyen például, hogy őröket, megfigyelőket kell állítani egy táborhely köré (akik éjszaka is figyelnek és váltják egymást), arról nem beszélve, hogy a kerítés-építés is elég bevett módja a védekezésnek. Vagy az, hogy ha megindulunk valamerre egy csapatnyi emberrel, akkor előörsöket menesztünk, akik figyelik, hogy van e előttünk veszélyforrás (mondjuk egy jó nagy csapat zombi). A gyerekeket óvjuk, magunk mellett tartjuk és ha tudjuk, hogy harapással terjed egy kór, akkor eszkábálunk végtagjainkra, nyakunkra valamiféle védelmet. Brad Pitt a Z világháborúban például mindkét alkarját könyvek és ragasztószalak segítségével tekerte körbe. Ilyenfajta találékonyság nyomát sem látni sajnos a Walking Deadben.
Bár arra rájönnek kb a második - harmadik évad környékén, vagyis még az elején, hogy ha zombi vérrel (és belsőséggel) kenik be magukat, akkor kb láthatatlanok a zombik számára, ezt a trükköt később elfelejtik és nem is igen vetik be többször. Érthetetlen módon. Végül negatívum az is, hogy a script gyakran hagy befejezetlenül bizonyos történetszálakat, konfliktusokat melyeket egyszerűen elenged, minden magyarázat nélkül. Akadnak karakterek, melyek kevéssé érthető módon tűnnek el vagy fordatva: visszatérnek egyes figurák, hogy aztán újra elengedjük őket. Mindez kissé csapongóvá teszi a Walking Dead cselekmény-folyamát.
De akkor is több a pozitívum természetesen: személy szerint engem (e sorok íróját) az tett függővé és a sorozat nagy rajongójává, hogy folyton gondolkodásra kényszerítenek bennünket az egyes epizódok és probléma-megoldásra vagyunk ösztönözve túlélésről és életben-maradásról. Hogyan kell meghúzni magunkat a természetben, merre érdemes menekülni ha üldöznek, miből készíthető fegyver ... stb, stb.
A pozitívumok és negatívumok mellett azért az is kiemeljük, hogy a Walking Dead bizony nem való mindenkinek. Azok, akik nem láttak még zombis filmet - pl: Z világháború, 28 héttel később, Legenda vagyok, Vonat Busanba (hogy csak a legjobbakat említsük) előbb tesztelje önmagát hasonló filmekkel és csak utána fogjon a sorozat megtekintéséhez. Azok viszont, akik bírják a műfajt és még nem látták haladéktalanul kezdjenek neki, mert biztosan nem bánják meg.
