Külön kategóriát jelentenek, az akció-thrillereken belül az indonéz - amerikai Rajtaütés filmek, melyek előbb 2011-ben (The Raid), majd 2014-ben (The Raid 2: Berendal) valóságos kultuszt teremtettek a harcművészet, a véres bunyók és ázsiai "silat" kedvelői számára. A silat leginkább az indonéz sziget-világban, (Malajziában és Indonéziában) elterjedt harcművészeti stílus (pontosabban több stílus keveréke), mely látványos és nagyon gyors ütés- illetve rugás kombinációk, sajátos dobások révén a lehető leghatékonyabb harcművészekké teszik azokat, akik ezt a küzdősportot választják. A Rajtaütés filmeket készítő páros: a walesi Gareth Evans és az indonéz Ario Sagantoro jó érzékkel "fedezték fel" a silat irányzatot az akciófilm-műfaja számára, hiszen jól fényképezhető, európai szemmel megdöbbentően agresszív és az akciókedvelők számára is pörgős verekedési módról van szó.

Evans valószínűleg indonéz felesége révén figyelhetett fel a silatra, melyről aztán 2007-ben dokumentumfilmet is készített. Ennek munkálatai során ismerkedett meg a silat egyik legjobbjával, az akkoriban alig 24 éves, jakartai Iko Uwais -szal. A fiatalember saját harcművész iskolát vezetett ekkortájt Jakartában és örömmel szerződött le a brit rendezővel néhány filmre. Párosuk három ragyogó harcművész akciófilmet hozott össze: 2009-bena Merantau -t, 2011-ben a Raid első részét, 2014-ben pedig második epizódot. Mindhárom film, de különösen a Raid két epizódja óriási sikert aratott. (Az első rész 7,6, a második 8 pontot kapott az IMDb szavazóitól.)

Ami az első részt illeti: a központi történetszál egy jakartai bandavezér elfogása, aki egy bérház 15. emeletén bujkál. A helyi rendőrség 18 rohamrendőrt küld a helyszínre, hogy őrizetbe vegyék a maffia-főnököt, ám kiderül, hogy az egész épület az alvilági kiskirály kezén van (tele verőemberrel és bérgyilkossal), sőt a környező házakból is segítik, különböző lövészek a védelmét.

Az elfogás így mészárlássá fajul: a rendőröket sorra megölik. Akad azonban köztük egy ifjú rendőr, aki bámulatosan jól verekszik és a silatnak is valóságos mestere. Ő Rama, akit Iko Uwais alakít. Villámgyors, erős és szinte legyőzhetetlen. Miatta lesz érdekes és iszonyúan látványos a folytatás: Rama ugyanis nem adja fel és véres küzdelemben kezdi irtani Tama embereit.

A sztori két ponton is fordulatokat tartogat: az egyik a "mocskos zsaru" szál, mely megmutatja, hogy vannak a jakartai rendőrségen belül korrupt rendőrök is, ami megnehezíti Rama munkáját (főleg, hogy egyikük épp az egységének is tagja), a másik pedig Tama titkos fegyvere egy ugyancsak legyőzhetetlen silat-harcos: Mad Dog, akit a filmben az alig 160 centis Yayan Ruhian alakít. Bármilyen kicsi is azonban Mad Dog annyira gyors és kőkemény: szinte akármennyi ellenféllel képes sikerrel megküzdeni. A két legjobb verekedő összecsapása természetesen nem maradhat el, a két harcművész legenda: Iko Uwais és Yayan Ruhian egy székhez-szegező, döbbenetes és hihetetlen jelenetben harcol egymással a film végén. A scene külön érdekessége, hogy Mad Dog igazából két ellenféllel harcol, hiszen Rama oldalán küzd testvére, Andi is (Donny Alamsyah). A film vége happy end, amit azért jelentősen árnyal a tény, hogy több tucat véres test vonaglik, vagy fekszik mozdulatlanul a toronyház mindn emeletén.

A második Rajtaütés-film 2014-ben került a mozikban és még nagyobbat szólt. Ebben Rama (Iko Uwais) beépített zsaruként tevékenykedik Jakarta legnagyobb bandájában, mégpedig a maffiafőnök fia mellett, aki épp hatalomváltásra készül (apja félreállításával, sőt megölésével). Ezúttal összetettebb a sztori, vannak meglepetések, fordulatok, bandaháborúk és sokkal több a helyszín is (nem egyetlen toronyházban fut az egész cselekmény). A második epizódban sokkal több a vér: láthatunk torok-átvágásokat, trancsírozást, törött üveggel vagdalkozást, fej-szétlövést, nyakazást, minden elképzelhető brutalitást, ami csak filmvászonra vihető egy verekedős mozi keretei között.

A tét: Jakarta városának (vagyis Ázsia egyik legnagyobb településének) alvilági birtoklása. A harcban álló felek pedig egy háromszöget alkotnak: a háromszög egyik csúcsán a helyi maffia áll, Bangun vezetésével (akit Tiko Pakusadewo alakít)  a másodikon a városban tevékenykedő japán maffia sorakozik fel, harmadikon pedig a hatalomra törő árulók szervezkednek: Bangun fia, Uco (Arifin Putra) és Bejo (Alex Abbad). Ebben a szövevényes helyzetben kell hogy helyt álljon Rama, aki végül megtalálja annak módját, hogy miként tarthatja meg saját életét és garantálhatja családja biztonságát: egyszerűen mindenkit kinyír.

Iko Uwais és Cecep Arif Rahman

Az a mód, ahogyan Rama (Iko Uwais) állhatatosan, fáradtságot nem ismerve, kőkeményen harcol és győz le vagy száz embert, afféle ázsiai John Wick jelleget kölcsönöz a Raid filmeknek. A fő különbség a küzdelem műfajában van, hiszen míg Wick főleg pisztollyal "dolgozik", addig Rama közelharcot vív mindenkivel. Viszont legyőzhetetlenségben és a véres jelenetekben nagyon is hasonlóak. A legelső Raid hasonlítható a Pete Travis által 2012-ben rendezett és Karl Urban főszereplésével elkészült Dredd -hez is, amennyiben ott is egy alvilági banda által birtokolt toronyház rendőri megostromlása zajlik (igaz csak két utcai bíró által).

A második részben is van fő-fő ellenfél, aki ezúttal nem az első részből ismert Yaya Ruhian (bár ő is felbukkan a második epizódban, nem is akármilyen jelenetekben) hanem a szintén vérprofi és villámgyors Cecep Arif Rahman (a filmben csak egyszerűen: The Assassin). Kettejük párharca a Raid 2 csúcspontja. Izgalmas, véres és teljesen átélhető.

A Raid (mindkét rész) kötelező darab minden akciófilm-kedvelőnek, adrenalin-függőnek, silat-, karate-, illetve Muay Thay mániásnak és szórakoztató bárki számára, aki bírja a kemény és véres bunyókat. Értékelésem az első részre vonatkozóan 75%, a második epizódra nézve: 80%.

Ha érdekesnek találtad, várunk FB oldalunkon is!

2020.01.28.12:25