Donovan Marsh 2018 őszén egy 90-es évek hangulatát idéző stílusú, témájában pedig a hidegháborús időkre emlékeztető akciófilmet készített Gerard Butler főszereplésével, melynek a hangzatos "Hunter Killer" címet választotta. Bár a film az IMDb-n erős "jó" minősítést kapott (12 ezer szavazótól), 6,8 pontot elérve, idehaza a filmes blogok világában rengeteg kritika (és lehúzás) érte. Pedig éppen azért érdekes a történet, amiért sokan bírálják: avítt stílusa, hangulata és a hidegháború konfliktusait megidéző témája miatt.

Sok-sok évvel ezelőtt, 1976-ban került az amerikai mozikba az akkoriban épp 30 éves (és komoly anyagi gondokkal küszködő) Sylvester Stallone saját ötlete alapján készült Rocky című boksz-film, óriási sikert aratva. Az alapötlet egyszerű: egy esélytelen, névtelenségből és nyomorból felemelkedő sportoló világhírűvé válása (és szegénységből kitörése) - mégpedig hihetetlen küzdeni akarással és eltökéltséggel - megragadta az emberek fantáziáját.

Mivel önmagában is elég nagy trauma a januári munkakezdés ahhoz, hogy ne próbáljuk valami jó kis kedélyjavító filmmel feldobni, a Filmelemző blog javasolni szeretné az 1994-es Reneszánsz ember című remek vígjátékot január legelső napjaira, afféle mosolyfakasztó filmnézés céljából. (Csak hogy vidáman induljon az évünk.) Penny Marshall, a Micsoda csapat készítője, sajnos a napokban hunyt el (december 17-én) így szomorú aktualitást ad posztunknak a tragikus hír, ami ugyanakkor egyben méltó megemlékezés is a tehetséges rendezőnő munkásságáról. 

Az idei évben nagyon sok film aratott sikert a mozipénztáraknál (és a filmes honlapokon, blogokon), de rengeteg bukás és csalódás is árnyalta az összképet. A Filmelemző író blog is kialakította a kedvenceinek listáját. Ezúttal 12 + 1 filmet választottam kiemelésre:

12. The Commuter - Nincs kiszállás

Így a karácsonyi ünnepek időszakában segíthet bennünket a téli hangulat kialakításában -- főleg, ha maga az időjárás nem kényeztet el bennünket e tekintetben --  ha havas - jeges, téli filmeket nézünk, melyek közül az elmúlt 10 év filmes "termését" nézve öt is kiemelhető. Ezek közt akad western, kalandfilm, akció, krimi, dráma, fekete-komédia egyaránt, ami közös bennük: mindegyik cselekménye hideg, téli körülmények között zajlik. (A filmismertetők után előzetesek és az IMDb adatlapok linkjei szerepelnek.)

Vakító fehérség (2009)

Éppen 31 éve annak, hogy John McTiernan 1987 -ben elkészítette Svarcival a legelső ragadozó filmet, mely rögtön óriási sikert aratott és amelyben szerepet kapott az akkoriban 26 éves Shane Black is. Aztán Mr Black átült a kamera túlsó oldalára és 2005 -től rendezésbe kezdett. Legelső zsengéje azonnal zseniális lett: a "Durr, durr és csók" (Robert Downey Jr, Val Kilmer és a gyönyörű Michelle Monaghan főszereplésével). Fanyar humor, helyzetkomikum, óriási alakítások és kiváló rendezés jellemezte a végeredményt. Később Black -nek születtek ugyan nagyon gyenge alkotásai is (mint a Rendes fickók), ám 2018 -ban visszatért "gyökereihez" a Ragadozó alakjához. Ezúttal azonban nem szereplőként, hanem rendezőként láthatott egy új epizód elkészítéséhez. Ez lett az idén mozikba került Predator - A ragadozó.

Az épp három éve, vagyis 2015 végén mozikba került Bridge of Spies című kémdrámáról hallva három név ugorhat be nekünk: Steven Spielberg (aki a filmet rendezte), Mark Rylance (aki Oscart kapott, mint legjobb mellékszereplő) és Tom Hanks (aki a legnagyobb alakítást nyújtja a Kémek hídjában). A cím némi magyarázatra szorul: az abban szereplő bridge a berlini "Glienicker Brücke" -re (azaz a glienickei-hidra) utal, mely a maga 74 méteres hosszúságával (a Havel folyón átívelve) a hidegháború alatt, (vagyis 1946 és 1989 közt) a Nyugat-Berlinhez tartozó amerikai szektort kötötte össze Potsdam városrésszel, melyet viszont már a Német Demokratikus Köztársaság részének tekintettek. Vagyis míg a híd egyik vége a független Nyugat-Berlinben állt, addig másik vége a szovjet zónához, vagyis az NDK -hoz tartozott. Ebből a helyzetből adódóan a hidat előszeretettel használták a nagyhatalmak fogolycserék lebonyolítására. 

Ezt a különleges tavalyi filmet háromszor is megnéztem, annyira tetszett. Az első megtekintéskor két megállapítást is tettem, (rögtön a székből felkelve): az egyik, hogy Halle Berry 51 évesen is magával ragadóan gyönyörű, a másik pedig, hogy Luis Prieto tud rendezni. A film gyors tempójú, utolsó percéig izgalmas és átélhető.

Az a sztereotípia, hogy a katonákról, kommandósokról és háborúkról csak férfiak tudnak eleget, megdőlni látszik, ha Kathryn Bigelow rendezői pályájára tekintünk. A 66 éves kora ellenére is gyönyörű -- 50 -nél nem többnek kinéző -- rendezőnő filmsikerei közt a Zero Dark Thirty - A Bin Láden hajsza, A bombák földjén és az Atomcsapda is háborús övezetek és harcok poklába kalauzolja el a nézőket,

Napjaink filmvilágának számtalan műfajában érvényesül teljes amerikai túlsúly, pedig nem csak Hollywoodban tudnak magas színvonalú alkotásokat készíteni. Különösen igaz ez a történelmi filmekre, melyeknél a látványnak kulcsszerepe van az élvezhetőségben. Ha pedig látványról beszélünk, akkor valójában pénzről beszélünk, hiszen ezen a téren a költségek hatványozottak.