Külön kategóriát jelentenek, az akció-thrillereken belül az indonéz - amerikai Rajtaütés filmek, melyek előbb 2011-ben (The Raid), majd 2014-ben (The Raid 2: Berendal) valóságos kultuszt teremtettek a harcművészet, a véres bunyók és ázsiai "silat" kedvelői számára. A silat leginkább az indonéz sziget-világban, (Malajziában és Indonéziában) elterjedt harcművészeti stílus (pontosabban több stílus keveréke), mely látványos és nagyon gyors ütés- illetve rugás kombinációk, sajátos dobások révén a lehető leghatékonyabb harcművészekké teszik azokat, akik ezt a küzdősportot választják. A Rajtaütés filmeket készítő páros: a walesi Gareth Evans és az indonéz Ario Sagantoro jó érzékkel "fedezték fel" a silat irányzatot az akciófilm-műfaja számára, hiszen jól fényképezhető, európai szemmel megdöbbentően agresszív és az akciókedvelők számára is pörgős verekedési módról van szó.

Nagy Will Smith rajongónak vallom magam (amit már a mérsékelt sikert aratott Gemini Man kapcsán is kifejtettem egy októberi posztomban), így mind az 1995-ös legelső Bad Boyst (Mire jók a rosszfiúk), mind a 2003-as folytatást, a Bad Boys 2 -t (Már megint a rosszfiúk) nagy érdeklődéssel és élvezettel néztem végig annak idején (és azóta vagy tucatszor). Michael Bay - aki nálam "A sziget" (2005) és "A szikla" (1996) című filmek miatt eleve sajátos megbecsültséget élvez - elismerésemet vívta ki mindkét Bad Boys fejezettel. Amikor aztán hosszú kihagyás után elérkezett a harmadik epizód is, a "Bad Boys for Life" azonnal jegyet váltottam, hogy mozi-minőségben tudjam élvezni a két kábszeres zsaru: Mike Lowrey (Will Smith) és Marcus Burnett (Martin Lawrence) vicces, akciódús és látványos kalandjait. Ami azt illeti nem bántam meg: Michael Bay nélkülözése ellenére is a Bad Boys 3. (Mindörökké rosszfiúk - Bad Boys for Life) izgalmas és kacagtató akció-thriller lett, noha az 50 plusszos "srácok" enyhén megfáradt játéka azért már érezhető. Hozzáteszem: Will Smith elképesztően jó formában van: sportos megjelenése, izomzata bőven köröket ver a mai harmincasok legalább 80 százalékára. Zeng a Bad Boys, Bad Boys What'cha gonna do, pörögnek az akciók és tövig nyomják a gázpedált. Mi kell még?

Adam Green, amerikai rendező sokkolóan felzaklató thrillert (horrort) készített 2010 -ben, mégpedig mindössze három főszereplővel és egy sífelvonóval. A film Amerikában "Frozen", Magyarországon pedig "Kihülve" címmel került a forgalomba. Green alkotását többnyire a horror műfajába sorolják (például a port.hu is így "jegyzi") leginkább a durva jelenetek miatt, máshol thrillerként szerepel. (Igazából mindkét klisébe beleillik, más-más okokból.)

Az elmúlt, 2019-es esztendő gazdag mozis filmkínálatára való visszatekintés - mely sajnos Magyarország esetében főleg a látványfilmek és kasszasikerek behozatalát jelentette és kevésbé az értékesebb alkotásokét (melyek nagy része sajnos el sem jutott a magyar mozikig) - nem lehet teljes a rendezők megemlítése nélkül. Ők voltak azok, akik a legjobb műveket elkészítették és akik nélkül a filmvilág fabatkát sem érne. A mozgókép "feltalálása" óta -- vagyis 1888 -tól kezdődően, mikor Angliában Louis Le Prince elkészítette a világ első kis-filmjét (Leeds -ben) -- rengeteg tehetséges rendező alkotott, így a legjobbak kiemelése nem is olyan egyszerű feladat. De nézzük a listát, kik voltak az utóbbi 100 év legjobbjai: 

Szinte nincs aki ne ismerné Ridley Scott, 2001 -ben készített Oscar-díjas háborús drámáját, A sólyom végveszélyben -t. Az amerikai különleges egységek 1993 -as, szomáliai bevetését és annak tragédiába torkolló végkifejletét döbbenetes élethűséggel bemutató film - Josh Hartnett, Eric Bana, Ewan McGregor, Tom Sizemore főszereplésével - elképesztő filmes élményt jelent (jelentett) mindenkinek. Éppen 15 évvel később, 2016 -ban Michael Bay egy másik megtörtént esetet dolgozott fel: 13 óra: Bengázi titkos katonái címmel.  

A skóciai olasz Armando Iannucci 2017-ben, döbbenetes vígjátékkal lepte meg a politikai szatírát kedvelő filmrajongókat, mégpedig a Sztálin halála (The Death of Stalin) című film elkészítésével. A különleges történet mindenhol óriási visszhanggal került a mozikba (nálunk 2018 áprilisának közepén), de a legnagyobb botrányt Oroszországban okozta; 2018 januárjában ugyanis az orosz kulturális minisztérium, Vlagyimir Putyin utasítására visszavonta a szatíra forgalmazási engedélyét. Az indoklás részben a kegyeletsértés, részben pedig "az orosz emberek méltóságának megsértése" lett.  

Sajátos részét képezik a filmművészetnek az úgynevezett kommandós-filmek, melyekben különleges alakulatok bevetéseit láthatjuk, amint hihetetlen (vagy legalábbis nehezen teljesíthető) küldetésekben állnak helyt, többnyire hősies tetteket végrehajtva. Ezeknek a filmeknek egy része valós, megtörtént eseteken alapul, de vannak kitalált sztorikra épülő filmsikerek is. A közös jellemzők a következők: a főhősök többnyire amerikai kommandósok (SEALs egységek tagjai vagy deltások), az ellenfelek nagyobbrészt fejlődő országok katonái (arabok, latin-amerikaiak ... stb), végül: a számbeli fölény az utóbbiaknál, a technikai tudás és hősies helytállás pedig az előbbieknél érvényesül. Fontos még, hogy a kommandók tagjai vagány, "tökös" fickók, akiknek átérezzük küzdelmeit és szenvedéseit. De nézzük a listát: a Filmelemző listája mindössze öt elemből áll:

5. Elit kommandó (Navy Seals) 1990.

A Jumanji egy olyan látványos és izgalmas fantázia-mese, ami már kerek 24 éve varázsolja el azokat a filmrajongókat, akik még nem felejtették el teljesen gyermeki énjüket. Joe Johnston 1995-ben készítette el Robin Williams főszereplésével az eredeti filmet, mely rögtön sikert aratott világszerte. Huszonkét évnek kellett eltelnie a folytatásig, mely 2017-ben jelent meg, Jake Kasdan rendezésében, egy teljesen új szereplőgárda felállításával. A "Vár a dzsungel" kulcskaraktereit Dwayne Johnson, Kevin Hart, Jack Black és Karen Gillan kapta, a cselekmény pedig a hagyományos társasjáték helyett egy számítógépes programba került át (és ezzel értelmezhetőbb lett a "Z" generáció számára is). 

A horror-specialista francia rendező, Alexandre Aja (aki többek közt a Sziklák szeme című 2006-os horrort is rendezte) 2019 nyarára készítette el krokodilos izgalom-áradatát, Préda (Crawl) címmel. Az alig 87 perces film - mely - egyszerre akcióbomba, thriller és horror is - végig fenntartja érdeklődésünket és az utolsó jelenetéig feszült izgalomban tart bennünket. A script lineáris, egyszerű, mondhatni bonyodalmaktól és nagy fordulatoktól mentes, viszont jól kitaláltan adagolja nekünk a kalandokat illetve a feszültséget. Az egész kicsit a Cápa (Jaws) filmekre emékeztet, de számomra megidézi a Háborgó mélységet is. Egy biztos: kicsit sem unalmas, sőt lendületes, mi több: néhol körömlerágósan izgalmas; én legalábbis csak a legvégén felkúszó betűknél kezdtem engedtem a fotel karfájának szorításán.

Will Smith mindig is nagy kedvencem volt, már az 1993-as Made in America, az 1995-ös Bad Boys és az 1996-os Függetlenség napja óta. Bár a három nagy sikerfilm közel három évtizeddel ezelőtt készült, a néhány hete 51-et betöltő philadelphiai színész még mindig csúcson van és remek filmeket csinál. Sajátos humora, önbizalmat sugárzó lénye, csibészes lazasága, atletikus alkata és megnyerő stílusa egyedivé teszik minden szerepben, bármit/bárkit is alakít. Ráadásul a 187 centis Smith megőrizte fiatalkori formáját: testét, megjelenését és sportos izomzatát a harmincasok is megirigyelhetik.